Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)

A vízgazdálkodás gazdaságossági kérdései

A költségek megosztására az irodalomból számos módszert ismerünk, amelyek általában különböző alapelveken épülnek fel.

Ezek a módszerek az alábbi jellegzetes csoportokba sorolhatók:

1. A komplex költségek önkényes megosztása.

2. Vezető ágazat leterhelése a gazdaságosság határáig.

3. A közös költségek megosztása az ágazati költségek arányában.

4. Megosztás az adott helyen létesíthető, egyfeladatu helyettesitő müvek költségeinek alapján.

5. Megosztás az egyes ágazatok legkisebb beruházási költségeinek arányában.

.' •

6. Megosztás az átlagos évi termelési értékek alapján.

7. A komplex költségek megosztása a résztvevők által igényelt évi viámennyiségek alapján.

8. Megosztás az átlagos évi termelési értekek alapján.

9. A költségek megosztása az azonos gazdasági hatékonyság elve alapján.

10. Megosztás a megengedhető maximális ágazati beruházási költségek aránya szerint.

11. A szovjet vízerőművek és komplex vízlépcsők tervezéséhez előirt módszer.

12. Megosztás az előzetes minősítésen alapuló, a reális helyettesitő müvekkel szemben várható, azonos időpontra vetitett haszon arányában.

Ez utóbbi - a szerző módszere - egyfeladatu helyettesitő müvet vesz figyelembe, de más lehetséges műszaki megoldással, ugyanazon a helyen és céllal. A módszer figyelembe veszi az egyes létesítményekkel elért gazdasági eredményeket és a ráfordítások, illetve a haszon időbeni megoszlását. Nemcsak a beruházásokból származó különbséggel számol, hanem az üzemi költségek különbségeivel is. Az összehasonlítást azután a diszkont- számítás módszerével azonos időpontra vetitve - mintegy közös nevezőre hozva - végzi el.

\- 96 -