Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)

A vízgazdálkodás jelentősége

Hosszú évtizedeken keresztül a vízkészlet kifejezésen a felszíni vízkészletnél a legkisebb értéket, a felszín alattinál pedig, legjobb esetben, egy becsült értéket értettek. Később már egészen nagyvonalú gazdaságossági vizsgálatok alapján közismertté vált, hogy az abszolút vízkészletnek nevezhető legkisebb vízkészlet helyett annál valamivel nagyobb készletet célszerű ázá- mitásba venni.

A vízkészlet és a vízigény időben változó értékeinek össze*- vetéséből származó vízmérleg készítésénél különböző biztonsággal járhatunk el:

a) Teljes biztonságot érünk el, ha az egyidőben lehetséges legkisebb vízkészlettel és legnagyobb vízigényekkel számolunk.

b) Gyakorlatilag majdnem az előzővel azonos biztonságú, ha kikapcsoljuk az egyidejűleg csak vis maior jelleggel előforduló szélsőségeket.

c) Részleges biztonsággal számolunk akkor, ha a vízkészletnek valamely megadott gyakorisággal előforduló minimumát - tehát az abszolút minimumnál nagyobb értéket - állitjuk szembe a vízhasználatok zavartalan ellátásához szükséges vízigénnyel.

Hazai gyakorlatban a vízmérleg meghatározásához a felszíni vízkészletet két szómmal szoktuk megadni:

a) a szeptemberi 99%-os tartósságu vízhozamot, mely az ipari és ivóvizigények, mig

b) az augusztusi 85%-os tartósságu vízhozamot, mely a mező- gazdasági vízigények szempontjából jellemző.

A vízkészlet vonatkozásában ugyanis a hazai viszonyok között általában a szeptember hónap, mig az igények szempontjából az augusztus hónap tekinthető mértékadónak.

A vizszükaégjetekkel. ill. a vízigényekkel részletesen itt nem foglalkozunk. A szükséges adatokat az OVF 34-61 R számú ajánlott szakmai szabványa tartalmazza. Néhány adatot azért emlitek meg, hogy rávilágítsak a víznek a termelésben megmutatkozó nagy szerepére.- 89 -