Kertai Ede: Vízgazdálkodás Tankönyvkiadó, (Budapest, 1966)
A vízgazdálkodás jelentősége
Tűrés A vízkészlet-gazdálkodásban valamely vibasználat adottságai (rendeltetése, helye népgazdaságú súlya, stb.) által meghatározott, a biztonság előirt mértékével rokon mérőszám. A T. alsó határérték, éspedig a) a vizkorlátozás nélküli időszakoknak meghatározott időszak (év, idény, stb.) hányadában kifejezett (tartósság- jellegü), vagy b) a vizkorlátozás idején is kiszolgáltatandó minimális vízhozamnak a vizigény hányadában kifejezett alsó határértéke, amelynek el nem érése esetén a vízhasználat célja meghiúsul, ill. gazdaságossága nem szavatolható. A mennyiségi előírásokhoz hasonlóan az adott vízhasználat vízminőségi követelményei is az egyes jellemzők tűrési határértékeivel adhatók meg. A T. vízgazdálkodási tervezéseknél meghatározza a megkövetelt biztonság mértékét. Valószínűség Valamely eseményre jellemző adat végtelen hosszú idő alatti vagy végtelen sok adat közti előfordulásának átlagos mértéke, a végesszámu adatból számított viszonylagos gyakoriság határértéke. Vizelhasználás A beszerzett viz azon része, amelyet a vizhasználat a vízkészlet-gazdálkodás számára szennyvízként sem ad vissza (pl. a kiszolgáltatott öntözővíz és a belőle származó csurgalékviz különbsége, vagy a termékbe beépített viz). Vizf elhasználás A vizhasználat rendeltetésszerű üzemeléséhez ténylegesen beszerzett vízhozam, mely vizelhasználásra, vízveszteségre és visszaadott (használt- és szenny-)vizre osztható.AV.felső határa a vízszolgáltató berendezés kapacitása vagy a vizigény,- 78 -