Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák
b) ELÁGAZÁSOK Az elágazásokat a forgalom irányának és nagyságának megfelelően kell kialakítani. Ha a forgalom túlnyomórészt egyirányú, 10 -í-30oos szögben csatlakozó ívet kell kiképezni a fő forgalom irányában. Az ellenkező irányból érkező hajók megfordítására a torkolattal szemben levő parton hajófordítót kell létesíteni (3.3—12. ábra). Ha a forgalom mindkét irányban erős, legalább 300 m-es sugárral kialakított tölcsértorkolatot kell építeni (3.3—13. ábra). 3.3—13. ábra. Tölcsér alakú torkolat c) KITÉRŐK Az egvjáratú csatornákon a forgalom sűrűségétől függő távolságokban kitérőket kell létesíteni. A kitérők hosszát a csatornán közlekedő leghosszabb vontatmány figyelembevételével kell megállapítani. Ezen a hosszon a csatornát kétjáratú szelvénnyel kell kiképezni. A kitérők hatékony működéséhez megfelelő irányító- és jelzőszolgálatra van szükség. d) VÁRAKOZÓHELYEK Várakozóhelyet kell létesíteni a hajózsilipek előtt és után, a kikötőmedencék bejáratánál és az elágazásoknál. A folyóba való betorkollás közelében lekötőhelyet szokás kijelölni. Különösen fontos a zsilipöblök megfelelő kialakítása, hogy a zsilipelésre váró hajók ne zavarják a zsilipbe bemenő vagy onnan kijövő hajókat. A zsilipöböl szélességét célszerű a mértékadó hajó szélességének háromszorosára felvenni, hozzáadva még 5—6 m-t. Egy hajószélesség a zsilipelésre várakozó hajóvonaté, a középső sávon a zsilip tengelyében a zsilipből kijövő hajók haladnak, a harmadik hajószélesség pedig a gyors és az előjogokat élvező hajók számára van fenntartva (3.3—14. ábra). Kisebb forgalmú csatornákon megfelel a kéthajószélességű zsilipöböl is. Ennél a várakozóhely az egyenes szakaszon van, hogy a nagyobb 75
