Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák

sebességgel kifelé haladó és jól kormányozható hajónak kelljen irányt változtatnia. A behaladás megkönnyítésére vezetőfalakat célszerű építeni (3.3—15. ábra).

Ha a zsilipek távolsága 15 km-nél nagyobb, közbenső várakozóhelyek is szükségesek.

Azokat a várakozóhelyeket, ahol áru ki- és berakásra is kell számítani, ajánlatos rakodóként függőleges partfallal építeni. Egyébként 1 : 1,5 hajlású burkolt rézsűt célszerű kialakítani. A rézsűkbe legalább 80 m- enként lépcsőt, a kikötés céljára pedig a parton 40—50 m-enként kikötőbakokat vagy a mederbe kikötőpilléreket kell elhelyezni.

3.3—15. ábra. Kéthajószélességű zsilipöböl 1000 tonnás uszályokra

e) HAJOFORD1TÓK

A várakozó helyeken, a kikötőkben, az elágazásoknál, a csatornatorkolatoknál és a csatorna mentén legalább 50 km-enként hajófordító helyeket kell kialakítani.

A hajófordítók helyét a hajóúton kívül kell kijelölni, hogy a hajófordítás a csatorna átmenő forgalmát ne zavarja.

A hajófordítók alaprajza célszerűen háromszög, amelynek oldalhossza a mértékadó hajó oldalhosszának legalább 1,5-szerese (3.3—16. ábra).

A hajófordítók rézsűit még akkor is célszerű burkolni, ha rakodásra nem is használják. A fenékszintet úgy kell megállapítani, hogy a legnagyobb merülésű hajó alatt 50 cm vízréteg legyen.

76

3.3—14. ábra. Háromhajószélességű zsilipöböl 1000 tonnás uszályokra