Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák
aj a csatornatorkolatok, b) elágazások, . ej kitérők, dj várakozóhelyek, ej hajófordítók, f) kikötők és rakodók. Mivel a kikötők és rakodók valamennyi víziót különleges létesítményei, ezért külön a 3.4 fejezetben tárgyaljuk. a) CSATORNATORKOLATOK A torkolatot a folyó kanyarulatába tervezzük, a homorú oldalon, kevéssel a tetőpont alatt. A torkolat lehetőleg olyan folyószakaszon legyen, ahol a part magassága az árvízszint fölött van. A hullámtéri csatornát ugyanis az árvizek erősen feliszapolják, azonkívül nagy vizek esetére a hajóutat ki kell tűzni, amit jég ellen csak költséges módon lehet megvédeni. A csatorna torkolata alatti és fölötti folyószakaszon közvetlenül sem híd, sem pedig más, a kilátást és a hajóműveleteket zavaró építmény ne legyen. A betorkollás tengelye és a vízfolyás tengelye 10 -f- 30°-os szöget zárjon be. Ily módon a hajók a vízfolyással szemben haladva, biztonságosan kanyarodhatnak a csatornába, s a kialakuló csavarmozgás miatt a torkolatban nem képződik zátony. A csatornába — különösen nagyobb vízhozamok idején — a víz sok iszapot szállít. Ezért a csatorna torkolatát szűkre kell méretezni a hajózás által megengedett mértékben. A csatlakozó szakaszt viszont ki kell szélesíteni, hogy a mégis bejutó hordalékot a víz itt rakja le. Apadáskor azután a visszaáramló víz a hordalékot kiöblíti, vagy pedig időnként kotrással el kell távolítani. Ez a kiképzés azért kedvező, mert a szélesebb térben a feliszapolódás lassúbb, másrészt a hordalék a csatorna rövidebb szakaszára koncentrálódik, s eltávolítása a hajózást kevésbé zavarja (3.3—11. ábra). A csatornát függetleníteni kell a befogadó vízjárásától, s ezért a torkolathoz hajózsilipet vagy árvízkaput kell építeni aszerint, hogy árvízkor van-e a folyón hajózás, vagy nincs. 3.3—11. ábra. Csatorna folyami torkolatának kialakítása 3.3—12. ábra. Elágazás kialakítása egy irányú forgalom esetében 74
