Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák
A folyócsatornázás és az oldalcsatorna létesítése közötti választáskor az alábbiakat kell mérlegelni: a) Kisesésű folyón a folyócsatornázás, nagyesésű folyón az oldalcsatorna beruházása a kisebb. Ha a folyó esése nagyobb, mint 0,001, az oldalcsatorna rendszerint már gazdaságosabb. b) Az oldalcsatorna vízállása független a folyó vízjárásától. Ezért a hajózási viszonyok kedvezőbbek, mint a folyómederben, ahol a vízlépcsők csak a kis és közepes vízállások esetében biztosítanak kedvezőbb körülményeket, az árvíz változatlanul nehezíti a hajózást. c) A kikötők építése az állandó vízszint miatt a csatornák mentén olcsóbb, az átrakodás egyszerűbb, mint a csatornázott folyókon. d) Az oldalcsatorna építése nem függ a vízjárástól, a folyócsatornázás vízlépcsőinek építését viszont az árvizek nehezítik, és többletköltséget okoznak. e) Az oldalcsatornába vezetett víz hiányt jelenthet a folyón már meglevő vízhasználatoknak. f) Többletköltséget jelentenek az oldalcsatorna esetében az út- és vasútkereszteződések. A kiágazó csatorna nem torkollik vissza a vízfolyásba. Feladata az, hogy a hajózható folyótól távolabb fekvő településeket, ipartelepeket, mezőgazdasági központokat bekapcsolja a víziúthálózatba. Ilyen csatornákat bekötőcsatornaként is létesítenek, mint egy mesterséges csatorna ágát, ha a fő csatornával nem lehet gazdaságosan megközelíteni a településeket. Az összekötő csatornát át kell vezetni a két vízfolyás közötti vízválasztón. Ezt megoldhatjuk ún. mélyvezetésű vagy magasvezetésű csatornával. A mélyvezetésű összekötő csatorna magassági vonalvezetése nem igazodik a terephez, a csatorna a magasabb völgyből a mélyebb völgy felé folyamatosan esik. Rendszerint mély bevágással szeli át a vízválasztót vízlépcsőkkel vagy vízlépcsők nélkül. Nevezik még mély bevágású vagy egylejtésű összekötő csatornának is (3.3—1. ábra). A magasvezetésű összekötő csatorna magassági vonalvezetésében a terephez igazodik, vagyis egyik völgyből a másikba úgy halad át, hogy vízlépcsőkkel először felemelkedik a gerincig — a vízválasztóig —, majd ismét vízlépcsőkkel ereszkedik le a másik völgybe. A kétirányú esése miatt kétlejtésű összekötő csatornának is hívják (3.3—2. ábra). 3.3—1. ábra. Mélyvezetésű összekötő csatorna hossz-szelvénye 62
