Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
3. Víziutak - 3.3 Mesterséges hajócsatornák
Végül bevezetve a y. — ß-b 1 11 Yő( i—fl) í v~fd( í+7) (21) jelöléseket, a (16)-tal és (20)-szal kifejezett idők összege, azaz az oda- vissza utazás teljes ideje: x (ju arc tg fx — v arc tg v). (22) A (3) jelű összefüggés fejezi ki a duzzasztás előtti állapotban a vízfolyáson az L távolság oda-vissza megtételéhez szükséges időt. A (22) összefüggés pedig ugyanezen út megtételéhez szükséges időt jelenti a duzzasztott víztéren. 3.3 MESTERSÉGES CSATOKNAK A hajózásra alkalmas mesterséges csatornák között megkülönböztetünk hajócsatornákat és hajózható csatornákat. Hajócsatorna a neve a csatornának, ha építésének kizárólagos, vagy fő célja új víziút létesítése. Hajózható csatorna a neve az öntözés, a vízerő-hasznosítás, vagy egyéb célok érdekében épült csatornáknak, ha rajta egyúttal a hajózás is lehetővé válik. Ilyen értelemben beszélünk hajózható öntöző- vagy hajózható üzemvízcsatornáról. A továbbiakban a két változatot „csatorna” néven együtt tárgyaljuk. 3.31 A CSATOKNAK TfrUSAI A csatorna a vízrendszerben elfoglalt helyzete szerint lehet 1. egy vízfolyáshoz csatlakozó a) oldalcsatorna, b) kiágazó csatorna; 2. két vízfolyást összekötő a) mélyvezetésű csatorna, b) magasvezetésű csatorna. Az oldalcsatorna a folyóból kiágazva, egyirányú esésben a folyóval nagyjából párhuzamosan halad, majd visszacsatlakozik a folyóba. Rendszerint ott létesítik, ahol az érintett folyószakasz hajózásra alkalmatlan, és sem folyószabályozással, sem csatornázással nem tehető hajózhatóvá. Ilyen helyek a szerteágazó, sekély, erősen kanyargós vagy sziklás zuhatagos folyószakaszok. 61
