Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

3. Víziutak - 3.2 Vízfolyások szabályozása a hajózás érdekében

színűségét a természetes állapotra vonatkozóan is. Az ábrából leolvasható, hogy a tározótérben az álló jég valószínűsége lényegesen megnő az eredeti állapothoz képest (Csorna J. feldolgozása).

A jéglevezetés szempontjából lényeges különbség van az állandó és az időszakos duzzasztás között. Az eddigi tapasztalatok szerint a jég különösebb problémát egyik esetben sem okoz. Legcélszerűbb hagyni, hogy a jég a bögében lassan elolvadjon. A duzzasztási szint változtatásával azonban a jég megtörhető, s az egyes vízlépcsőkön összehangolt módon károkozás nélkül le is bocsátható.

3.2—13. ábra. A jégbeállás és a jégmegszűnés időpontjainak valószínűsége a duzzasztás

elölt és után

Jégtorlasz képződésére csak a legfelső bögében, a duzzasztás felső határánál kell számítani, ahol egyébként a feliszapolódás is a legjobban érezteti hatását. A veszély elhárítására célszerű megfelelő számú jégtörő hajót készenlétben tartani.

A jég elleni védekezésről részletesebben a 4.4 fejezetben lesz szó.

3.236 A folyócsatornázás hatása a hajózásra

A kérdés vizsgálata során három lehetőséget kell figyelembe venni:

a) a vízfolyás természetes állapotában egyáltalán nem hajózható;

b) a vízfolyás csak korlátozott mértékben hajózható;

c) a vízfolyás korlátlanul hajózható.

Az első esetben a folyócsatornázás teremti meg a hajózás lehetőségét.

55