Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

3. Víziutak - 3.2 Vízfolyások szabályozása a hajózás érdekében

Károlyi abból a meggondolásból indul ki, hogy a tározótér mindaddig feltöltődik, amíg a szelvényterület le nem csökken olyan mértékre, hogy az évenként előforduló árvizeket a lerakódó hordalék szemcseméretétől függő kritikus középsebességgel tudja levezetni. A feltöltődés tehát a mértékadó árvíz levezetéséhez szükséges minimális szelvény és a teljes szelvény közötti különbségből számítható.

A feltöltődés időbeli lefolyását tapasztalati képletek segítségével jellemezhetjük.

Orth a T időpontig bekövetkezett feltöltődést a

VT —V'aT

összefüggésből határozza meg. Az összefüggésben V' a várható teljes feltöltődés, a pedig az

egyenletből számítható. Itt Goi a legnagyobb évi lerakódás várható értéke, amely a teljes évi hordalékhozamból, annak szemeloszlásából a duzzasztómű üzemének figyelembevételével becsülhető. A feltöltődés

menetét a 3.2—11 ábra tünteti fel. A érték a görbe kezdeti érintőjének irányszöge.

A kimélyülés mértékének meghatározására nincs számítási mód- szeii. Ezen a szakaszon is idővel új egyensúlyi állapot alakul ki. A duzzasztóművön érkező tisztább víz hordalékmozgató képessége ugyanis a parterózió, ill. a medermélyülés eredményeképpen csökken, míg egyenlővé nem válik a felülről érkező hordalék továbbításához szükséges erővel. A kimélyüléssel foglalkozó irodalmi források csupán nagyságrendi tájékoztatást adnak, amely szerint a várható kimélyülés méteres nagyságrendű, és a böge hosszú szakaszára kiterjed. A kimélyülés a duz53

3.2—1], ábra. A feltöltődés időbeli alakulása