Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
eredményeként kétféle vonalrendszert kapunk — izokromatákat és izo- klinákat —, amelyek további értékeléséből számítható a kérdéses pontokban a főíeszültségek nagysága és iránya. Az izokromaták azoknak a pontoknak az összességét adják, amelyek mentén a főfeszültségek különbségei állandók. Az izoklinák minden pontjában megegyezik a. főfeszültségek iránya. A Cauchy-féle modelltörvény alapján számolt terheléseket terhelőkeret segítségével visszük fel a modellre. Ezt polarizált fénnyel — melyet speciális fényforrásból polarizátor segítségével nyerünk — világítjuk át, és egy másik polárlemez (analizátor) segítségével vizsgáljuk. A feszültségoptikai pad tartozéka még két ún. A/4 lemez, mely a két vonalrendszernek — az izokromatáknak és az izoklináknak — egymástól való elválasztására szolgál. A mérési módszer lehetővé teszi síkbeli és térbeli feszültségállapotban levő modellek vizsgálatát. Síkfeszültségi állapot mérése esetén a mérés egész időtartama alatt terhelni kell a modellt, térbeli vizsgálatok esetén pedig a feszültségeket „befagyasztjuk” a modellbe, és felszeletelés után az egyes szeletekbe „befagyott” síkfeszültségi állapotot vizsgáljuk. A feszültségoptikai modellvizsgálat igen nagy előnye, hogy segítségével a modell belsejében kialakuló feszültségeloszlást mérhetjük. A mérés hibalehetősége kb. 8 -j-10% (4.4—191. ábra). 346 4.4—191. ábra. A kiskörei hajózsilip főfeszültségi trajektóriái
