Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
Itt a legtöbbet az erőtelep helyének célszerű megválasztásával lehet elérni. Ez a lehetőség azonban nem mindig használható ki, mert sokszor más szempontokat — hordalék-, jéglebocsátás, árvízvédelmi biztonság, alapozási követelmények — kell előtérbe helyezni. Vannak törekvések arra is, hogy a vízlépcső tengelyének irányával és vonalozásával javítsák az áramlási viszonyokat. Grzywienski kísérletekkel bizonyította, hogy a vízlépcső ferde elhelyezése igen kedvezőtlen hatású. A kedvezőbb rááramlás biztosítása érdekében a jochensteini vízerőmű tengelyét ívesen alakították ki (4.4—35. ábra). A birsfeldeni vízerőmű tengelyét viszont kissé megtörték (4.4—36. ábra). A vízlépcső műtárgyai viszonylagos helyzetének hatásával Mosonyi foglalkozott részletesebben. Megállapította, hogy áramlási szempontból legkedvezőbb az az elrendezés, ahol a duzzasztómű pilléreinek felső orra és az erőtelep gerebsíkja egy vonalban vannak. J. Cabelka az irányváltozások számának s így a fellépő veszteségeknek a csökkentése érdekében olyan elrendezést javasolt, amelynél az elő- csatorna és a szívócsatorna tengelye nem párhuzamos, hanem egymással kb. 140°-os szöget zár be. Az irányváltozás száma kettővel csökken (4.4—37. ábra). Az elrendezésnek kétségtelen kedvező áramlási viszonyai mellett nagyobb a költsége. Alkalmazása akkor indokolt, ha kevés és kisebb méretű gépegységre van szükség. Schäfer a felvízi öbölbe a ferde rááramlás kedvezőbbé tételére és a hordaléklerakódás csökkentésére terelőfal beépítését javasolta. Így épült meg a landshuti vízerőmű az Isar folyón (4.4—38. ábra). 212 4.4—37. ábra. Cabelka által javasolt elrendezés
