Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)
4. Vízerő-hasznosítás - 4.4 Kisesésű vízerőművek
a MO. nedves év 1939. sjár az év — 1933. adagos év tartósság 4.4—3. ábra. A jellemző évek kiválasztása egyaránt kedvezőtlenek lehetnek. A száraz vagy nedves év jelentősége egyébként is nagymértékben függ a kiépítés mértékétől és a duzzasztási szint megválasztásától. Itt megelégedhetünk ugyan a jellemző évek előbb ismertetett kiválasztási módjával, de ha megbízhatóbb értékekre törekszünk, az energiatermelés szempontjából kell vizsgálni az éveket. Ehhez a vizsgálathoz nyújt segítséget a hidraulicitási tényező, amely a következőképpen számítható: E; az az energiamennyiség, amelyet a vizsgált év tényleges természetes vízhozamaival lehet termelni ideális üzemi feltételek mellett; Ek az az energiamennyiség, amelyet közepes hidraulicitású évben lehet termelni ideális üzemi feltételek mellett. Közepes hidraulicitású év egy fiktív év, amelyben minden nap közepes napi vízhozama egy kiválasztott hosszabb időszak ugyanazon napjain észlelt vízhozamainak középértéke. Az ideális üzem feltételei: minden létesítmény üzemképes állapotban van, az egész természetes vízhozamot hasznosítják, a hálózat a teljes termelt energiamennyiséget felveszi. b) A DUZZASZTÁSI SZINT MEGÁLLAPÍT AS A A duzzasztási szintet ebben a fokozatban elsősorban műszaki megfontolások alapján, a hossz-szelvény tanulmányozása segítségével vesszük fel (elárasztás, meglevő műtárgyak, vízkivételek). A duzzasztási szintet a partalakulattól függően — lehetőleg az árvli^zlntie fölött- kelT megválasztani, hogy a vízerőmű üzeme folytonos legyen. a vizsgált évben termelhető energia a közepes hidraulicitású évben termelhető energia 186
