Kertai Ede: Vízfolyások III. Vízfolyások hasznosítása (Tankönyvkiadó, Budapest, 1968)

4. Vízerő-hasznosítás - 4.1 A vízerőhasznosítás feladata

4.1—14. ábra. A kínaiak bambuszból készített merítőkereke

rendkívül korlátozott. A vízerŐ-hasznosítás igazi korszakát a turbina megjelenése vezette be.

b) A turbina őse a pozsonyi Segner János által szerkesztett „Segner- kerék, amelyet vízimalomban is felhasználtak (1750). A XIX. században azután a kutatók egész sora — Fourneyron, Jonval, Fontaine, Girard, Thomson, Henschel, Zuppinger, Schwammkrug, Lawacek — foglalkozott a turbina fejlesztésével. A korszerűbbé váló vízgépek egyre nagyobb teljesítményt szolgáltattak, és nagy lendületet adtak a vízerő-hasznosításnak. A mai korszerű turbinák kialakítása

Francis (1849),

Pelton (1890) és Kaplan (1913)

nevéhez fűződik. Az amerikai Francis és Pelton turbináit a nagyesésű vízerőművekben alkalmazzák, a kis esések hasznosítására pedig a Kaplan brünni egyetemi tanár által szerkesztett szárnylapátos turbinák a legalkalmasabbak. A kisesésű vízerőművek fejlődésében kimagasló jelentősége volt az állítható járólapátú szárnylapátos turbinának, amelyet felfedezőjéről Kaplan-turbinának neveztek el. Magyar mérnökök is hozzájárultak

10*

147