Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
2. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip
motor indításakor a két emelő mechanizmus fékmágnesei felemelkednek és a kapu mozgatása zavartalan. Áramkimaradás esetén azonban a fékmágnesek automatikusan megakadályozzák a kapu mozgását, megszaladását. A fékmágnesek úgy vannak méretezve, hogy az egyik fék is elegendő a kapu fogva- tartására. A két motor külön-külön dolgozik felváltva, de működhetnek egyszerre is. A motorok fordulatszámát úgy állapították meg, hogy a nyitás pillanatától kezdve, kb. 67 cm kapuemelésig, ill. a zárásnál ugyanilyen hosszúságon 0,5 cm/s, ezentúl pedig 5 cm/s a kapusebesség. Ez azért történik így, hogy a nyitás kezdeti és a zárás végidőszakában a hajókra veszélyes hullámzás ne állhasson elő. A zárást azért is csökkentett sebességgel kell végrehajtani, hogy a kapu ütközés, zökkenés nélkül üljön fel a küszöbre. Az emelőkapu teljes felhúzásához, ill. leeresztéséhez gépi mozgatáskor négy perc szükséges. A motor fordulatszámát a nyitás és zárás időszakában periódusváltó szabályozza, amely a hálózati 50 periódusú áramot 5 periódusúra váltja át, miáltal a motor fordulata percenként 750-ről 75 percre csökken. A hajózsilip összes gépi berendezése a jobboldali felső főn levő gépház vezérlőasztaláról működtethető. A hajózsilip berendezéseinek egyidejű terhelése huzamosabb időn keresztül csak néhány kW, de az emelőkapu mozgatásakor rövid ideig 80 kW legnagyobb terhelés is felléphet. Az elektromos energiát a hajózsiliphez távvezetékről transzformátoron keresztül biztosították. Az emelőkapu különböző szinteken reteszelhető a kapu, a lánc és az ellensúly javítása érdekében. Kézi erővel négy ember is mozgathatja az emelőkaput. Ezek közül 1—1 fő a kézi hajtókarokat forgatja, míg a másik kettő a fékek oldását végzi a felső fő két oldalán. A hajtórendszer nem önfékező, a fékek kézi erővel is feloldhatók, ezért a két fék egyidejű felemelése esetén megszaladhat a kapu. Emiatt a kézi hajtás hajtókarjait általában lánccal és lakattal kell rögzíteni a kézi hajtás állványához. Különös gondossággal kell a kézi hajtásra szükség esetén áttérni, úgyhogy a hajtókarokat fogni vagy alkalmas módon reteszelni kell, amíg a fékek oldva vannak. A kézi emelés ideje a zárástól a teljes nyitásig három óra. Betétgerenda kiemelő daru. A gépházak és a betétgerenda-raktár felett 2x5 t teherbírású híddaru van felszerelve. A daru elrendezése olyan, hogy a betétgerendákat a felső fő két hornyába elhelyezheti, azokból kiemelheti, de szükség esetén a partra is kirakhatja. A daru, amelyen 2 db, egyenként 5 t teherbírású Demag-macska van felszerelve, a daruhídon elhelyezett elektromos motorral és kézi erővel is működtethető. Támkapuk. A hajózsilip alsó főjének lezárására 2 db, egyenként 7,1 m magas és 6,68 m széles támkapu szolgál. A támkapuk felső éle a 96,0 m A. f.-i szinten van, míg a küszöb szintje 89,2 m A. f. A kapuk a 88,8 m A. f.-i fenékszintű kapufülkében mozgathatók (35. és 36. ábrák). A kapuk vízzárását párhuzamos övű bordákkal alátámasztott vízzáró vaslemez biztosítja. A kapuszárnyak egymás közötti, valamint a falazat melletti vízzárását párnafák biztosítják. A kapuszárnyak a küszöbmélyedésben elhelyezett forgócsap és a falazatba horgonyzott nyakcsap közös tengelye körül forgathatók. A kapukon át átjáróhíd vezet. A támkapuk vízzárását biztosító összes szerkezeti részeket a gyártás alatt egymáshoz illesztették, és a szerelést a helyszínen egymáshoz szoros kapcsolattal felszerelt és beszabályozott állapotban végezték. A kapcsolatokat csak a bebetonozandó részek betonjának megkötése után oldották fel és így elérték, hogy a vízzárást biztosító párnafákat nem kellett többszöri faragással vízzáróvá tenni. A támkapukat a felső főben elhelyezett vezénylő helyiségből vezérelve, szegmenskerék segítségével, gépi erővel lehet mozgatni, de mozgathatók kézi erővel is. 72
