Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
2. A tiszavasvári vízbeeresztő hajózsilip
1,7 m x 2,0 m keresztmetszetű körülfutócsatornákon lehet lebocsátani. A körülfutócsatornák lezárására tiltókat használnak, amelyeket kézi és elektromos gépi erővel lehet mozgatni. A gépi mozgatás a felső főben elhelyezett vezérlőhelyiségből vezérelhető. A hajóknak a zsilipbe történő bevezetése megkönnyítésére a felső fő felett a jobb parton, az alsó fő alatt a balparton két hajó hosszúságú vezető mólót terveztek, de ezeket még nem építették meg. A hajózsilip felett és alatt a főcsatorna tengelye nem egy vonalban van, hanem egymáshoz képest kissé eltoltan, hogy a hajók a főcsatornában átzsilipeléskor könnyen kerülhessék egymást. Ezzel az elrendezéssel sikerült megtakarítani a főcsatornának várakozótér kialakítása érdekében szélesebbre történő kotrását. A hajózsilip méretezése során a Tisza legnagyobb árvízszintjét biztonsággal 99,00 m A. f.-inek vették fel. A tiszalöki duzzasztómű által duzzasztott víz szintje 94,5 m A. f. A hajózsilip feletti árvédelmi gátak koronamagassága 100,5 m A. f. A hajókamrában tervezett legmagasabb hajózási vízszint 95,5 m A. f., a legkisebb hajózási vízszint pedig 92,2 m A. f. A hajózsilip alatt a főcsatorna tervezett legmagasabb vízszintje 93,6 m A. f. A főcsatorna fenékszintje 89,2 m A. f. Emelőkapu. A felső főben a vízzárást, a vízbeeresztést és a hajók átzsilipelését emelőkapu biztosítja. Az emelőkapu 12,00 m széles átfolyási szelvényt zár el, de teljes szélessége a sínkamrákba nyúló részekkel együtt 12,90m, magassága 9,00 m. Az elzárandó szelvény küszöbmagassága 90,3 m, tehát a küszöbre leeresztett tábla borító lemezének felső éle a 99,3 m A. f.-i magasságban, azaz a biztonsággal számított legnagyobb tiszai vízállás (99,00 m A. f.) felett 0,3 m-rel van. A teljesen felhúzott emelőkapu alsó éle pedig a 100,5 m A. f.-i magasságban van. A legmagasabb hajózási vízszint felett 5,0 m magas szabad nyílás van biztosítva. Az emelőkapu vízzárását a felvíz felőli oldalon levő borítólemez és a felfekvéseknél gumitömítés biztosítja. A borítólemezt egymásra merőleges tartórendszer támasztja alá. A két főtartó kéttámaszú, gerinclemezes, szegecselt acéltartó, amelyek szelvénye a sínkamrák felé csökkenő magasságú. A főtartók támaszköze 12,6 m. A főtartókra merőleges 5 db kereszttartó szintén gerinclemezes, szegecselt szerkezetű. A további alacsonyabb rendű tartók már csak egy vagy két hengerelt szelvényből állnak. Az emelőkapu kétoldalt kerekekre támaszkodik, amelyeket kettesével 1—1, összesen 4 db szegecselt szerkezetű kerékszekrénybe (truck) foglalták. A kerékszekrények saruk útján centrikusán kapják a főtartókról, ill. a végkereszttartókról a terhelést. Az emelőkapu pontos vezetését 2—2 db hátgörgő, oldalirányú vezetését 3—3 db oldalgörgő biztosítja. A fő futósín és a hátgörgők sínje hegesztett, míg az oldalgörgőké vasúti sín. amelyeket nagy pontossággal állítottak be és betonoztak be. Hasonló, vízbeeresztésre és hajók átzsilipelésére egyaránt alkalmas — viszonylag nagy emelési sebességgel működő — emelőkapus zsilipet Magyarországon ezt megelőzően még nem építettek. Az emelőkapu súlya a felhúzóláncokkal együtt 72 t. Mozgatásának megkönnyítésére kétoldalt ellensúlyokat alkalmaztak. Az ellensúlyok súlya 60 t. így az emtlőkapu és a felhúzőláncok együttes súlyából 12 t maradt kiegyensúlyozatlanul, amely súly elegendő arra, hogy áramkimaradás esetére kézi hajtás nélkül is zárja a kaput. Az ellensúlyok alkalmazásával kisebb teljesítményű hajtómotor és kisebb gépház szükséges. A kapu megfogása újszerű. Nagyméretű zsilipeknél és hajózsilipek emelőkapuinál a megfogás mindig felül, a kapu legmagasabb pontján történik. A tiszavasvári emelőkapunál a megfogás a súlyvonal köze70
