Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
1. A Tiszalöki vízlépcső
24. ábra. Zagyszállító berendezés a tiszalöki mederátvágásnál a négy úszókotró 0,08—0,05 m 3/s földanyagot nyomott az élő Tiszába, ami több mint ezerszeres, általában kétezerszeres hígítást jelentett és nem járt semmiféle káros következménnyel (24. ábra). Az álmetszés rézsűburkolatai A felvízi mederben a 95,20—91,50 m A. f.-i szintek között 20 cm vastag szűrőkavicson 1 : 2 hajlású ékelt kőburkolatot létesítettek, amely 1,5 m széles és 80 cm vastag kőrakatra támaszkodik. A 91,50— 89,60 m A. f.-i szintek között ugyancsak 1 : 2 hajlású, 30 cm vastag kőterítés készült, míg 89,60 m A. f.-i szinttől a fenékig 3 m széles kőszórásra támaszkodó 1 : 3 hajlású kőszórást alkalmaztak. Az alvízi mederben a 91,60—89,60 m A. f.-i szintek között a kőburkolat 1,5 m széles 80 cm vastag kőrakatra támaszkodik. 20 cm vastag szűrőkavicsra 1 : 2 hajlású ékelt kőburkolatot építettek, a 89,60 A. f.-i szintről a fenékig a 87,00 m szinten 1,5 m széles padkával megszakított, 1 : 3-as hajlású kőszórást, ill. kőterítést létesítettek. A betonozási munkák A mintegy 89 000 m3-nyi betonozási munkákat az építési ütemterv 1951 szeptemberétől 1953 szeptemberéig irányozta elő. A szükséges zsaluzási és vasszerelési szüneteket figyelembe véve, ez maximálisan napi 400 m3 beton bedolgozását jelentette. 55
