Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
8. A bökényi vízlépcső
volt. A baloldalon tízszeres áttétellel mutató jelezte az elhajlás nagyságát. így, a kamrafalaknak mm rendű együttes elhajlását cm-ben lehetett leolvasni. A kamrafalaknak ezt a mozgását először a víztelenítéskor, majd az elárasztás alkalmával igen jól meg lehetett állapítani. Az elhajlás maximum néhány cm volt, amit a vasbeton konstrukció tett lehetővé. Az elmozdulások értékeit az építési naplóban rögzítették. A kamra víztelenítése, az iszap eltakarítása és a betonfelületek tisztítása után, a hajózsilip állékonyságának szempontjából, főként pedig, hogy nincsenek-e aláüregelések, gondos vizsgálatokat végeztek. A zsilipfenékben és oldalfalakon elhelyezett fixpont hálózat állandó bemérésével, a függőleges elmozdulások mindenkor megfigyelhetők voltak. Az építményen, különösen a kamra oldalfalain, de a fenéken is voltak repedések, melyeken a vízszivárgás szemmel látható volt. A vasbeton fenéken lyukakat fúrtak, előzetes tervszerinti elrendezéssel, vízzáróan csöveket helyeztek el, melyekre üvegcső manométereket szereltek. A megfigyelésekből következtetni lehetett a műtárgy alatti üregekre. A hajózsilip állékonyságának a biztosítására a felső fő előtt injektálással kétsoros betonfüggönyt, az oldalfalak mentén egysoros betonfüggönyt létesítettek. Az injektálás során az építmény mozgásváltozását állandóan figyelték. A felső és alsó főnél mozgás alig mutatkozott, a kamra mentén azonban, annak emelkedése óvatosságra intett. Az injektálással a kamrafenék alatti üreget kitöltötték. A fenéken a lyukakat, repedéseket, valamint az oldalfalakban a repedéseket kivésés és tisztítás után gondosan bebetonozták, a csatlakozó rézsűburkolatokat helyreállították. A kapu vasszerkezetét 50 cm-rel magasbították, megerősítették. A saruszerkezeteket le kellett szerelni. Új tömítőgerendákat is szereltek fel. A kapunál a vízzárást és tömítést az erre a célra külön készített gumiléc biztosította, melyet próbaképpen építettek be. A jókarbahelyezési munkák elvégzése után a földgátakat elbontották, és a hajózsilipet ismét elárasztották. Az építkezésekhez szükséges, a helyszínen be nem szerezhető anyagokat, gépi felszerelést (Larssen-palló, cölöpverő, stb.) Budapesten a Kvassay-zsilip telepén uszályba rakva a Dunán, Tiszán és Kőrösön szállították a munkahelyre. Tervdokumentáció Az eredeti terveket, a jókarbahelyezéssel kapcsolatos kiviteli terveket, építési naplókat, fényképeket, stb. a Kőrösvidéki Vízügyi Igazgatóság (Gyula) őrzi. Az ÉM. MÉLYÉPTERV szivattyútelepek osztálya a jókarbahelyezéssel kapcsolatos néhány tervet és iratot őriz. Irodalom Dr. Benedek: A bökényi duzzasztógát és csege. Vízügyi Közlemények, 1913. 4. füzet. Lnmpl—Mosonyi: Vízépítési munkálataink fejlődése. Vízügyi Közlemények 1954. 4. füzet. 124
