Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők
államsegéllyel megalakult az új Balatoni Gőzhajózási Társaság, amely az üzemből kivont, régi „Kisfaludy” helyébe két új gőzhajót épített: az újabb „Kisfaludy”^ és a „Baross” nevű gőzhajókat. Ugyanakkor helyreállítottak, illetve újjáépítettek a Balatonon tíz kikötőt, a Társaság, illetve az érdekeltség és a vármegye költségére. A megépült Déli Vasút erősen megnövelte a balatoni üdülőforgalmat és a személyhajózás iránti igényeket. A fakikötőket a jég gyakran tönkretette. A somogyi parton levő kikötőket az északi viharok alkalmával nem lehetett használni, mivel nem tudtak menedéket adni a vitorlásoknak, télen pedig a nagy hajók sem voltak biztonságban. A szélsőséges balatoni vízállások is nagy károkat okoztak. A túlságosan magas vízállás — különösen jégzajláskor — a vasúti pályákat veszélyeztette, s a parti területek, „bozótok” mezőgazdasági kihasználását akadályozta. Az alacsony vízállás széles sávban bűzös mocsárrá változtatta a somogyi partot, az északi szél porfelhőket zúdított a part menti fürdőtelepülésekre. Szélsőséges vízállások voltak: magas vízállás 1879- ben —f-1,70 m, alacsony vízállások 1863. óta 1866-ban + 45 cm, 1870-ben +30 cm, 0 és —5 cm között 1868— 1869. — 1875 — 1885 — 1887 — 1890 — 1920 — 1921- ben voltak. A balatoni vízelvezető zsilipek megépülésével és a Sió-meder vízemésztő képességének növelésével a vízjáték szabályozható. Az első, 1863-ban épült zsilip emésztőképessége a Sió csatornával mintegy 8—10 m3/s. Ez a leeresztési kapacitás számottevően a Balaton vízszintjét befolyásolni nem tudta. 1887-ben Kiszely készített szabályzatot a zsilipre hangsúlyozva, hogy a Sió-csatornát bővíteni kell minimum 45 m3/s-ra. 1892. Heckler tervei alapján épült zsilip már 50 m3/s emésztőképességű, de a csatorna csak 25 m3/s. A zsilip építésénél már egy kis kamarazsilip helyét és alapjait biztosították. A zsilip 1945-ig állt és a második világháború pusztításának esett áldozatul, miközben a csatorna elvileg 50 m3/s-ra kiépült. Már előzőleg, 1942-ben Ditrói tervei alapján megkezdődik a jelenleg is működő leeresztő zsilip és hajózsilip megépítése. A háború miatt ez csak 1947-ben készült el. Az ünnepélyes üzembe helyezés 1947. IX. 22. volt, melyet összekapcsoltak a balatoni hajózás 100 éves évfordulójával. Az ünnepségen a köztársasági elnök is jelen volt. A +100 cm-nél magasabb vízállások az alacsony déli partok beépülte miatt a kilendülés és hullámzás folytán nagy károkat okoznak, a másik oldalról a vízkészletek növelése a magasabb vízszinttartást kívánja. Ez első lépésben úgy lehetséges, hogy a Sió-csatorna emésztőképességét 80 m3/s-ra növelve gyorsabban levezethetők 0+100 cm fölött esetleg kialakult vízállások. Hajózás ilyen vízeresztésnél részben az űrszelvények, részben a nagy sebesség miatt kizárt. A Sión viszont 80 m3/s csak rövid ideig, a +100 cm stabilizálásig eszközölendő, utána a szükség szerint 30— 40—50 m3/s, amikoris csak apasztó vízeresztés esetén lehet a Sióban hajózni, a tó vízkészletének védelme érdekében. Ha Sió kapacitás bővítése a bátrabb tározás lehetőségével és a Sión való hajózási igényeknek csak az apasztó vízeresztésre való korlátozásával és a víz- használatok ésszerű keretek között tartásával nem lehetne a tó vízszintjét az optimális határok között tartani, jöhet szóba a vízpótlás valamelyik megoldása. Viszont az 1971. év országosan vízhiányos év, a tó vízkészletével történt helyes gazdálkodás folytán az ideális határon volt tartható. A ma érvényes 45 151/1960. évi zsilipkezelési szabályzat szerint, a lehetőségekhez mérten a következő vízálláshatárokat kell a zsilipkezeléssel megbízott Balatoni Vízügyi Kirendeltségnek {BVK) a „0” vízre vonatkoztatva) betartani. január + 0,45 — + 0,65 m, február + 0,55 — + 0,75 m, március + 0,60 — + 0,80 m. április +0,70 — + 0,90 m. május +0,80 — + 1,00 m. június +0,80 — + 1,00 m. július + 0,75 — + 0,95 m. augusztus +0,65 — + 0,85 m. szeptember +0,50 — + 0,70 m október +0,40 — +0,60 m. november +0,40 — + 0,60 m. december + 0,40 — —1— 0,60 m Ezeket a várható vízállásokat a kikötők és a balatoni hajók tervezésénél figyelembe kell venni. „A múlt században” a változó, szélsőséges vízállások és a fa kikötőhidak gyakori megrongálódása mindinkább előtérbe helyezte a vasút menti forgalmasabb fürdőhelyeken a szilárd kikötők építését, amelyek védett vízterülettel is rendelkeznek és téli kikötőnek is alkalmasak. A Pécsi Állami Kultúrmérnöki Hivatal, Somogy megye részére 1879-ben építette meg a fonyódi és 1890-ben a bogiári kikötőt, államsegély felhasználásával. 20
