Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők
HK i'.'l« !!:l «»F^ÄISWIf UMWI1KIV-1 WilKIW: iSHM A Balaton ebben az időben három kultúrmérnöki hivatal hatáskörébe tartozott. Ezek közül a székesfehérvári hivatal külön referens mérnököt bízott meg a Balaton és a Sió műszaki ügyeinek intézésével. Az érdekeltségek kívánságára az illetékes kultúrmérnöki hivatal 1906-ban Fonyódot, 1908-ban Bala- tonföldvárt, 1910-ben Balatonboglárt, 1911-ben Siófokot vette állami kezelésbe. A minduntalan javítást igénylő balatoni kikötők szakszerű fenntartását pedig a Földművelésügyi Minisztérium kezeléséhez tartozó Vízügyi Műszaki Hivatalra bízták. A többi kikötőt az állami hivatalok, az érdekeltségek, ill. a vármegyék által befizetett összegből, államsegély felhasználásával tartották fenn. Nagy lendületet nyert a balatoni vízi építkezés, amikor 1912-ben a Balaton mellett önálló hatáskörrel megalakult a Balatoni Kikötők Felügyelősége. A Felügyelőség hatásköre a balatoni kikötők építésén kívül kiterjedt a Balatonnal összefüggő minden vízügyi, műszaki kérdésre is (partszabályozás és az ezzel összefüggő megfigyelések, valamint elméleti kérdések, jég- és iszapvándorlás figyelése stb.). A Felügyelőség megalakulása után nagy erővel indult meg a kikötők építése és ez még az első világháború első két évében is folytatódott. 1916—1924 közötti években — ellátmány hiánya miatt — a munka teljesen szünetelt, még a legszükségesebb fenntartási munkákat sem tudták elvégezni. Nagy lendületet nyert a kikötőépítés 1925-ben, amikor az összes meglevő kikötőket megjavították és hárorp új kikötő épült. Szilárd anyagból először kétmólós, védett vízterülettel bíró kikötők a Balaton déli partján létesültek (Siófok 1864, Fonyód 1879, Balatonboglár 1890, Bala- tonföldvár 1904, Balatonszemes 1913). Az északi oldalon az első tömör, egymólós kikötő Tihanyban 1911-ben, Révfülöpön 1912-ben, Alsóörsön 1930-ban épült. 1930 után következő tíz évben az ösz- szes fakikötőket átépítették, kivéve Keszthelyt, amelynek átépítésére 1954-ben került sor. 1969-ben épült a csopaki egymólós kikötő. A Balatoni Kikötők Felügyelősége 1948-ig működött. Munkáját 1948—1951-ig a Vízgazdálkodási Körzet Székesfehérvári Kirendeltsége vette át. 1951-től az alábbi átszervezések történtek a balatoni munkák előbbre vitele érdekében. 1951—54-ig Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal ügyködik. 1954—60-ig a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság Szakaszmérnöksége. 1960-tól szervezetileg a Középdunántúli Vízügyi Igazgatósághoz tartozó, de önálló működési területtel és hatósági és koordinációs jogkörrel ellátott Balatoni Vízügyi Ki- rendeltség. A közforgalmi kikötők 1951 óta a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium MAHART kezelésében vannak, a kishajó-kikötők az építtető és üzemelő intézmények kezelésében. A balatoni üdülőforgalom a felszabadulás után társadalmi, urbanizációs okok, valamint a turizmus, kemping, karaván mózgalom fellendülése miatt megnövekedett, ennek megfelelően a hajókon kiránduló utasok száma is nagy mértékben emelkedett. Az utaslétszám és a szállított áruk mennyiségéről pontos adataink nincsenek, de a rendelkezésre álló megközelítő adatok is jó képet adnak a forgalom alakulásáról. A Balaton forgalma Év Személyforgalom Teherforgalom utasszállítás utas-km teherszállítás tkm fő ezerben tonna ezer 1871 8 243 — 544 — 1879 5 859 — 194 — 1896 32 719 572,1 1 155 11,6 1897 37 336 662,5 1 609 19,1 1898 41 749 715,4 3 619 107,0 1899 39 926 540,0 6 624 261,0 1927 141 000 — — — 198.6 232 252 — .39 933 — 1936 255 440 — — — 1937 207 000 — — — 1956 1 149 000 — — — 1957 1 346 500 — — — 1958 1 362 000 — 20 800 — 1959 1 006 470 — 87 840 — I960 952 800 — 127 842 1416,0 1961 1 064 800 — — — 1962 945 100 — — — 1963 1 014 000 — — — 1964 1 237 346 — — — 1965 1 759 700 21 215,0 — — A balatoni hajózás helyi jellegű mindaddig, amíg a nemzetközi vízi úttal való kapcsolata — a Sió csatornázásával — véglegesen ki nem épül. 21
