Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
27. Dunai Vasmű kikötő
559,4 m hosszú függőleges rakpartot irányzott elő 6 hajóállomással, kettőt darabáru berakására, hármat tömegáru kirakására, egyet pedig kohósalak berakására. A függőleges rakpartot a kikötőmedence Szalki-sziget felé eső részére a kikötő bejáratától 900 m távolságra helyezték el, úgy hogy a jeges árvíz szintjéig érő feltöltéshez szükséges földmennyiség a legkisebb legyen. Az elhelyezésnél cél volt még a kikötő területére építendő magasépítmények alapozási költségeinek minimumra csökkentése. A kikötő területi elrendezésénél elsősorban a helyi adottságok voltak a mértékadóak. Az elrendezési terv szerint a kikötő északi végére helyezték el a darabáru berakodót, melyhez a Vasműből érkező kész- és félkész árukat vasúton szállítják és ott darukkal rakják a tároló térre, ill. közvetlen uszályba. A hajón érkező tömegárukat portáldaruk rakják bunkerbe vagy vasúti kocsiba, ezek üzemzavara esetén átmenetileg a nyílt tárolótérre. A bunkert és az ahhoz csatlakozó kötélpálya-rendszert a kikötő közepére, illetve a déli végére tervezték, mert itt a kötélpálya szállítási lehetőségek a Vasműbe a legkedvezőbbek. Az elrendezési tervek alapján granulált kohósalak is kötélpályán érkezik a Vasműből az érc visszárujaként és a salakbunkerből teleszkópos rendszerű surrantóval kerül közvetlenül az uszályba. A tározótérre rakott tömegárut a daruk átmenetileg vagy vasúti kocsiba rakják és a vasúton az új dunaújvárosi állomáson keresztül 8 km hosszon jut el a Vasmüve, vagy bunkerbe rakják, amely esetben az anyag surrantón, rostán vagy pofatörőn keresztül szállítószalagra kerül, majd a kötéplálya feladóállomása után a kötélpályacsillében jut el a Vasműbe. A ki- és berakó berendezés meghatározásánál a híddaruk és a portáldaruk, valamint az ezekhez szükséges partfaltípus költségét összehasonlították. Ennek eredményeként a tervezők a portáldaru alkalmazását javasolták. A kikötő berendezések elhelyezésére a függőleges partfal mögötti feltöltött területet használták fel. A feltöltés szélessége 90 m, vastagsága 4—14 m. Az elrendezési terv a portáldaruk számára a függőleges partfal felett 10,5 m nyomtávolsággal 430 m hosszban darupályát irányzott elő. A vasúti szállításra 2 párhuzamos vágányt terveztek, amelyek a portál darupályák között húzódnak végig. Ezek kapcsolata a Vasművel a kikötő északi végén telepített fogadó pályaudvaron keresztül lehetséges. A kikötő közúti forgalmát is biztosították. A tervezett közút a pentelei hajóállomáshoz vezető C jelű útból ágazik le és végighalad a kikötő területén, a partfal élétől 59 m tengelytávolságra. A közutat úgy helyezték el, hogy a rakodó- és szállító- berendezések könnyen megközelíthetők legyenek, valamint a kikötő üzemi és igazgatási (adminisztratív) épületeit is ki tudja szolgálni. A kikötő legészakibb végén, a közút és a darupálya között a darabáruraktárt, tőle délre a 140m hosszú nyílt darabáru rakodót, majd a 254 m hosszú, 15 m széles érctálcát helyezték el. Az elrendezési terv tartalmazta a drót- kötélpálya szállításához szükséges összes üzemi berendezéseket (feladó állomás, bunker, érctörő, szállító szalagok stb.) mindkét tömegárura, a vasércre és kohósalakra, de ezek még nem épültek meg. A kikötő üzemi és irodai épületei a közúttól balra épültek, északról dél felé haladva legelöl az igazgatási épület, majd a műhely- és raktárépület, a transzformátorház és a melegedő. A kikötőt közművekkel látták el, tehát a vízellátásról, szenny- és csapadékvíz elvezetéséről, távfűtésről gondoskodtak. Kiépült a kikötő elektromos berendezése, mely a kábeleket a trafóból a rakodódarukhoz vezeti és a kikötő térvilágítása a közút és a partfal mellett. Jelenleg a kikötőben csak vasércet raknak ki, kizárólag vasúti kocsis szállítással. A Gazdasági Bizottság 1964. novemberben hagyta jóvá a a Dunai Vasmű és a Dunai Cement- és Mészmű (DCM) közötti szállítási kooperációt, melynek értelmében a Vasmű 300 000 t kohósalakot szállít majd a DCM-nek, a DCM pedig 400 000 t mészkövet a Vasműnek. Ennek a kooperációnak a megszervezése ismét felvetette a Vasmű kikötőjében a drótkötélpálya és összes üzemi berendezései megépítésének szükségességét. Hidrológiai tanulmányok A kikötő helyére mércekapcsolattal meghatározott vízszint magasságok az alábbiak ,,0” víz (a sziget csúcsánál) 90,80 mA. f. LKV (1949. í. 3.) 91,22 mA.f. LNV (1940. III. 31.) 97,77 mA. f. LNV (jeges) (1965. III. 8.) 99,82 mA. f. DB vízszint (Dunabizottság által megállapított legkisebb hajózási vízszint) 92,40 mA. f. A dunapentelei téli kikötő (27-2. ábra) az 1579. fkm szelvényében, a jobb parton, az átmetszett Duna-kanyarban 1904. évben úgy létesült, hogy a mellékágat a hajóállomáshoz vezető út által teljesen elzárták. Vízterülete a század elején 24 kh volt. A jobb és bal part hossza 1600—1600 m. A községnél 200 fm rakodópart létesült. 520 jármű telelhetett benne. Ma már a feltöltések és átalakítások után vízterülete 12 ha, 200 hajó helyezhető el benne, de eddig még csak a 10%-át használták ki. A kikötő fenékmélységét az eddig észlelt legkisebb vízállás figyelembevételével állapították meg, tekintettel arra, hogy azt továbbra is téli kikötőként használni fogják. A kikötőmedence fenékszintjét a kikötőben megforduló legnagyobb merülésű hajó merülési mélysége alatt 50 cm-rel vették fel. A rakodópart magasságának megállapításánál a létesítési költségeket és a rakodóberendezések üzemköltségeit kellett összehasonlítani a magas vizek által okozható károsodás mértékével. Az említett szempontok figyelembevételével, a kikötőmedence fenékmélysége 88,20 mA. f., a kikötőrakpart magassága pedig 99,50 mA. f. szintre adódott. 272
