Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
27. Dunai Vasmű kikötő
27-2. ábra. Diinapentele téli kikötője a század elején Puc. 27-2. Зимний порт с. Дупапептепе в начале XX. века Abb. 27-2. Winterhafen Diinapentele Anfang dieses Jahrhunders Figure 27-2. Winter harbour of Diinapentele at the beginning of this eentury Fig. 27-2. Le port d'hiver de Diinapentele vers le début de ce siècle Geológiai feltárás A kikötő telepítési helyén 1950-ben az Állatni Mélyépítési Tervező Iroda talajfeltáró fúrásokat végzett, melynek értékelése alapján talajmechanikai tanulmányt készített. A talajfeltáró fúrásokat létesítendő partfal mentén I20m-en- ként két sorban helyezték el, közel párhuzamosan, egymástól 40 m távolságban. A készült 2x5 db fúrás hossza egyenként 22 m volt. A tervezendő kikötő medence helyén, a holt Duna-ágban 18 db 10—12 m hosszú fúrást végeztek, egymástól 60 m-re. A kikötőparfal mentén a felső réteg 6—7 m vastagságban sárgás-szürke kavicsos homokréteg, aminek alsó határa közelében van a tervezett partfal alapozási síkja. Fölötte elenyésző vastagságban szürke, puha, iszapos agyagréteg helyezkedik el. A partfal alapozási síkja alatt 7—10 m vastagságban különböző plaszticitású agyagrétegek helyezkednek el, amit 3—4 m vastagságban finom homok és homokliszt szakít meg. Az agyagréteg alatt finom homokréteg következik nagy nyomás alatt álló talajvízzel. Ez a statikus vízszint fölé emelkedik a 98,5 mA. f. magasságra. A partfaltípus kiválasztásánál a nyomás alatti talajvíz döntő tényező volt. A kikötőmedencében a Duna-meder legfelső rétege sötétszürke agyagréteg, kb. 0,6—1,0 m vastagságban. Ezalatt a vékony réteg alatt mintegy 6—7 m-es sárgás-szürke kavicsos homokréteg fekszik. Ebben a kavicsos homokrétegben a mederfenéktől 1,8—2,5 m-re helyenként néhány dm-es szürke iszap és iszapos homokréteg helyezkedik el. Ezt az anyagot a partfal mögötti háttöltésbe a medence kikotrásakor nem volt kívánatos beépíteni. A talajmechanikai szakvélemény az említett altalaj feltárása alapján a talajfizikai jellemzők ismeretében megvizsgálta a tervezett támfal stabilitását, kiborulás, alaptörés és elcsúszás szempontjából. A kívánt biztonság érdekében előírásokat adott a tervezéshez a partfal típusának és szelvényének megállapításához. A szakvélemény javaslatot tett a kikötőmedencéből kikotrásra kerülő anyag feltöltésbe való beépíthetőségéről, valamint a beépítés módjáról. Külön feltárás és szakvélemény készült a kikötő építményei, a vasút, közút, víz- és energiaellátás nagyobb műtárgyai alapozási munkáinak megtervezéséhez. A szakvélemények megvizsgálták és meghatározták, hogy az alapozások a feltöltésre helyezhetők-e, vagy pedig azokat mélyebben a feltöltés alatti teherbíróbb termett talajra kell-e levinni. 18 Folyami kikötők 273
