Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
12. MAHART Hajójavító Üzemigazgatóság Újpesti Üzeme
Előzmények A népszigeti hajógyár belső partján 1918-ban építettek először partfalat, amely a parton levő műhelyt két oldalról védte a Dunától. Ez az első betonpartfal 130 m hosszban készült el, magassága 4,50 m, szélessége alul 2,0 m, felül pedig 1,0 m volt. A partfal csak a hullámverés ellen épült, térszíni terhelésre nem volt méretezve. Az 1930-as években a partfal megdőlt, sőt, a déli vége megcsúszott, ezért 1936-ban vasbeton cölöpöket vertek eléje és tehermentesítő konzolt építettek hozzá, hogy a partfalmozgást megakadályozzák. A II. világháború alatt a támfal állapota tovább romlott és így új partfal építése vált szükségessé. 1951. VII. 20-án a Magyar—Szovjet Hajózási RT (MÉSZ HA RT) megbízta a MÉLYÉPTERV-et, hogy a sólyatértől délre 300 m hosszban a hajógyár kiszolgálásához szükséges új, függőleges szerelő partfalról műszaki tanulmányt készítsen. A MÉLYÉPTERV először három, majd egy hónappal később egy negyedik változatot is kidolgozott. Mind a négy változatnál alapfeltétel volt, hogy I8,0m széles rakodó területet biztosítsanak a műhely előtt, ahol egy 5 tonnás portáldarú mozogna és két rakodó vágány szolgálná a szállítást. A rakodó platónak 104,48 mA. f. szintűnek kell lenni. A négy változat ismertetése I. A partfal 2,5 m magas U alakú vasbeton teknőből áll, amelynek két szárán fut végig a darusín. A vasbeton teknőt vasbeton vert cölöpök támasztják alá, amelynek teteje a 101, 98 m szintig ér fel, tehát a helyszínen készülő felépítményi rész magas vízállás esetén is építhető. A cölöpök között, a fenékből kiinduló 1:2-es rézsüt 60 cm-es kőhányás biztosítja, melynek a végén a háttöltést vasbeton szádfal zárja le. II. Az I. változathoz hasonló, de az ottani magas cölöpözésen nyugvó felépítményt itt középmagas cölöpök támasztják alá. így az U alakú vasbeton teknő 4,50 m magas. Az alsó szintje 99,98 mA. f. A partfal alatti 1:3 rézsüt itt is kőhányás védi és a háttöltést vasbeton szádfal zárja le. III. Az 5,50 m magas szögtámfal alacsony cölöpözésen nyugszik. A szögtámfal alapsíkja a 98,98 mA. f. szinten van, tehát csak kis víz esetén építhető meg a felépítmény. A szögtámfal alatti l:2-es rézsűt 60 cm-es kőhányás védi. A szögtámfal végére vasbeton szádfal lezárást terveztek. A fenti három változatnál a partfal déli lezárását rézsűs kőhányással és kőburkolattal végezték volna. IV. A cölöpalapozású U alakú partfal megegyezik a II. változatnál leírtakkal, csak a partfal déli lezárása különbözik attól. A cölöpalapozású partfal folytatásában úsztatott szekrényeket építenének be, amelyeket a Margit-híd építésénél használtak. A szekrénypárokat egymásba helyezve építenék be, hosszabbik alaprajzi méretükkel a partfal síkra merőlegesen, egymás mellé. A szekrénysor egyik vége a II. változat szerinti középmagas cölöpökön nyugvó partfalhoz csatlakozik, míg a másik végét kőhányásra támaszkodó, 1:1 hajlású padkás terméskő burkolat védi. A tanulmányok átvizsgálása után a MESZHART 1952. I. 23-án megbízta a MÉLYÉPTERV-et a IV. változat tervfeladati szintű kidolgozásával. A tervfeladat szerint a partfal éle a műhelytől 18,0m-re lenne és az 1:8 rézsüjü sólyapályától délre helyezkedne el. A partfal északi vége 10 m sugárral lekerekített, ezt 106,70 m hosszú egyenes szakasz követi. Ezután 500 m sugarú ívben helyezkedik el a függőleges partfal, 115,0m hosszban. Ezeken a szakaszokon a II. változat szerinti partfaltípust tervezték. Az újpesti összekötőhíd alatt 23,0 m hosszon kerülnének beépítésre az úsztatott szekrények, melyek után rézsűs partbiztosítás zárná le a déli véget. A tervfeladat leszállítása után 1952. áprilisában megkezdődött a kiviteli tervek készítése. Közben lezajlott a vízjogi engedélyezési tárgyalás, amely szerint a partfal víz felőli oldala közegészségügyi szempontból teljesen lezárandó, nehogy a szemét és rothadó anyagok a szögtámfal alatt, a cölöpök között megrekedjenek. Ennek alapján az eredeti tervfeladatot módosították úgy, hogy a függőleges partfalat cölöpsorral zárják le, a mögöttes részt körszivárgóval töltik ki és így elmarad a hátsó szádfal-lezárás. Ezzel a módosítással 1952. V. 7-én hagyta jóvá a tervfeladatot a KPM XII. Főosztálya. 1952. V. 30-án elkészült az előzetes talajmechanikai szak- vélemény. A szakvélemény csak tájékoztató jellegű, mivel 96
