Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
12. MAHART Hajójavító Üzemigazgatóság Újpesti Üzeme
a partfal helyén fúrást nem végeztek és ezért a cölöpök teherbírásának pontos meghatározására próbacölöpözést javasolt. 1952. júliusában elkészültek a partfal kiviteli tervei, de közben a tervező javasolta, hogy az új partfal élvonala jobban a Dunába kerüljön, mert így elkerülhető a régi partfal költséges elbontása és így a rakterűiét is nagymértékben növelhető. A munkahelyet 1952. szeptemberében adták át és ezzel megkezdődött a kivitelezés. Először a cölöp előregyártása folyt, a cölöpverés csak 1953. elején kezdődött meg. 1953. márciusára a MÉLYÉPTERV elkészítette a módosított kiviteli tervet, amely az új partélvonalnak megfelelően ábrázolja a helyszínrajzot és a déli lezárást a Margit-híd építkezésénél alkalmazott úsztatott szekrényekkel oldotta meg, de csak általános terv szinten. Közben a MESZHART megbízta a MÉLYÉPTERV-et, hogy készítse el a partfal északi lezárásának terveit. A déli lezárással kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy nem volna-e lehetséges az úsztatott szekrények felhasználása partfal céljára az előző tervekben előirányzott módoktól eltérően úgy, hogy azok nagyobb partfalhosszra legyenek eloszhatók és mint pillérek szerepeljenek, felül áthidaló szögtámfallal. A tervezők erre vonatkozó elképzeléseiket az 1953. májusában kiadott vázlatterven dolgozták ki. A MESZHART megbízta a MÉLYÉPTERV-et az elképzelések kidolgozásával. 1953. szeptemberében elkészültek a kiviteli tervek, kivéve a kőburkolatú lezárás. 1953. szeptemberben Szeljuminov, a MESZHART főmérnöke leállította a kikötő további tervezését. A MESZHART vitatta a kétféle alapozású partfal helyességét és úgy döntött, hogy a legutóbb készült szekrényalapozású partfal helyett továbbiakban is cölöpalapozásút építtet a kikötő déli részére is. 1953. októberében a MÉLYÉPTERV a MESZHART kívánsága szerint elkészítette a módosított általános tervet. 1954. júniusban a MESZHART a partfal cölöpös folytatásának részletterveit megrendelte a MÉLYÉPTERV-nél, azonban a MESZHART-nak MAHART-tá való átalakulása következtében csak szeptember végén lehetett a tervezést megkezdeni. 1955. január—februárjában elkészültek a részlettervek, azonban az építési hitelkeret csökkentése miatt a MAHART közölte, hogy a 2. sz. partfalszakaszt nem kívánja megépíteni, hanem a 3. sz. után készítteti el a kőburkolatot. A tervező vállalat javaslatára a MAHART átterveztette a 3. és 4. sz. partfalszakaszt, hogy a kikötő megrövidített formájában is egészet alkosson. A módosított terveket 1955. augusztusban a MÉLYÉPTERV leszállította. A tervezés befejező ütemeként a MAHART megrendelte a partfal déli lezárásának terveit, amelyet a MÉLYÉPTERV 1955. végére el is készített. A tervezés időszaka alatt a kivitelezés folytatódott és amikor az építkezéssel az újpesti összekötő híd közelébe értek, felvetődött a robbanás veszélye, ami abból származott hogy a híd újjáépítése során fel nem robbant bombákat találtak a pillérek környékén. Emiatt különös óvatossággal kellett eljárni, ami bizonyos mértékig a költségvetések átdolgozását és a költségek megemelkedését vonta maga után. A kikötőtől északra jelenleg kézi sólyapálya van, aminek átépítése gépi sólyára 1963-ban szóba is került és a MÉLYÉPTERV a beruházási programot el is készítette rá, de jelenleg ez a kérdés függőben van. Vízrajzi viszonyok A MAHART hajógyári kikötő a népszigeti Dana-ágban van, a Duna 1654,5 fkm-ében. E helyen a jellemző vízállások a következők: ,,0” vízszint 96,96 mA. f. LKV 1953. XII. 3 96,90 mA. f. (-6 cm) LKV 1948. XII. 30. 96,69 mA. f. (-27 cm) LNV 1954. VII. 19. 104,32 mA. f. ( + 736) Az 1965. VI. 17. rendkívüli magas árvíz az eddigi LNV-t egy méterrel meghaladta (+ 845), ezért a 104,48 mA. f. szintre kiépített kikötő (amely megegyezik a gyár nagyrészének magasságával) teljesen víz alatt volt. A tartós árvíz miatt több héten keresztül a hajójavító üzemben kényszer- szünet állt elő. Talajmechanikai adatok A kikötő területén Filep Lajos mérnök végzett talajfeltárásokat a talajrétegződés megállapítása céljából. 3 fúrás készült a műhelytől délre, ezek 21,10 m, 15,6 m, 10,1 m mélységűek; egy fúrás közvetlenül a műhely mellett a parton, ez 15,1 m mély, míg további 3 fúrás a műhely előtt a Duna- ágban 10,8 m, 11,3 m, 10,8 m mélységgel. A feltárás alapján az altalaj rétegződése a következő: a felső réteg iszapos, homokos, jelenkori folyamhordalék. Ez alatt változó vastagságú homokos kavics fekszik, amelynek alsó szintje 93,0—94,0 mA. f. közötti. Ezt homokos erekkel átszőtt zöldes szürke agyag követi, nagy vastagságban. A cölöpök helye ebbe a rétegbe ágyazódik. A fenti feltárásnál laboratóriumi vizsgálatokat nem végeztek, így az egyes talajféleségek talajfizikai jellemzőit azonosítással állapították meg. Az azonosításra az újpesti összekötő híd és a Ganz Hajógyár partfalának alapozási szak- véleményét használták fel. Az ilyen módon becsült talajfizikai jellemzőkből számított cölöpteherbírásra 30—40 t megengedhető érték adódott ki. A kikötő általános elrendezése A kikötő (szerelő partfal) a Népszigeten levő MAHART hajójavító telep területén fekszik, a műhelyek előtt (12-1. fénykép). Északon a kézi sólyapályával határos, míg délen egészen az újpesti összekötő hídig húzódik le. Az új partfal 7 Folyami kikötök 97
