Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)
7 nek; kell, hogy a végrehajtó indulópontját a téren kezdeményezze , hol bizonyos vezérelvek veres vonal gyanánt az egymásutánt kijelelik, ily rendszert kell követnünk a folyamok értékesítésénél is ; — balgaság lenne tehát oly folyamok vidékén öntözési csatornákról gondoskodni addig, míg a folyamok áradatai véd töltésekkel nem korlátoltat- nak, valamint helytelen eljárás volna lecsapolási csatornák felállítását hozni javaslatba ott, hol a folyam dühöngő' árja idestova barangol. Á Tisza és mellékfolyamainak eddig történt szabályozása leginkább védtöltések felállítására, valamint a folyam correctió és hajózás tekintetéből átvágási működésekre szorítkozott; e működések immár végok felé közelitnek. A rendszer természetéből önként folyik annak második stádiuma, mi által értelmezzük egyrészről magának a folyam- medrének belrendezését, porondok- és fenéknyerrgek eltávolítását, partok erősítését, hajó vontató utak kellő karba hozatalát, mig másrészről a mentesített árterületek lecsa- polás általi kiszárítását, s kapcsolatban a lecsapolással különösen annak öntözési műveletét. Magyar hazánk szellemi és anyagi érdekeinek egykori őrangyala, gr. Schéchenyi István, a látszinén megjelenésének első perczében felösmeré, hogy a folyamok és közlekedések elhanyagolt álapotán kell mindenek előtt segíteni;—a Duna vaskapui bérczeit röpitteté fel, s ha e műtétéi bár még több kívánni valót hagyott is fel — de bizonyos az, hogy hajóinknak a nagyvilág közlekedésével tér nyittatott, bizonyos az, hogy a Duna jobb partján a szerb részen mai nap csak repülő állat közlekedhet, azonos álapot- ban sinylett a bal part is Baziástól az oláhföldig, még ő egy hatalmas mű-utat a sziklák közt nem teremte, és a
