Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

59

son, — a dolog practicumának biztos ösvényt nyújtson, valamint a fenforgó érdekek, nehézségek s elágazott nézeteknek oly kalauza legyen, mint irányadó csillag sötét éjjel a nagy tengeren, — mint ttízoszlop, mely a pusztában tévelygő vándor előtt lialad. Ily törvények a magyar Codexben nincsenek, az 1807. XVII., az 183 2/6 valamint az 1840 X-ik, az 18% IX. t.-czikkek, melyek vizszabá- lyozásról emlékeznek, korántsem elegendők és kielégitők- nek mondhatók.

Égető szükség tehát, hogy az országgyűlés viszonyunkhoz alkalmazott vizitörvényeket alk osson, — s eb beli működését az alpliánál kezdeményezze.

Hogy mi a viz?.... azt talán mindenki tudja; de hogy kié lehet a viz, azt kevesen értelmezik.

Szerintem a viz, mely akár öntözési műveletre, akár köz-viziútnak használtatik, nem lehet másé mint magáé az államé, — és csak a források (torrens), hegyi patakok s tavak bizonyos megszoritott és törvény által körül irt feltételek mellett lehetnek azon birtokosé, kinek határát érintik, vagy annak kebelében rejlenek. —

Szükség tehát itt egy demarcationális vonalt húzni, melynek vonalán belül minden folyam legyen az bár hajózható vagy nem, állam tulajdont képviseljen.

így van ez minden nemzeteknél, hol az öntözési művelet elterjedt, — és hol a víznek hasznát, értékét becsülni megtanulták.

Olaszországban, s különösen Lombardiában *), hol a viz értékét ismerik, igen nagy becset tulajdonítanak néki; ősi törvénye az országnak, hogy minden viz állam tulaj*) Dr. Johann Burger. Die Landwirtschaft in Ober-Italien.