Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

57

hogy e czél hová előbb eléressék; jól tudván azt, hogy oly nemzet, melynek folyamai korlátlanul rokonczálkodva árasztják minden irányban hullámaikat; hol a földipar általa letaposva megsemmisül, és ott, hol a forgalom, kereskedelem magát nem honosíthatja meg: hogy oly nemzet anyagilag önálló, megelégedett, vagy épen gazdag soha sem lehet.

Fájdalom, hogy e tételt Alföldünk leghatalmasabb folyamára, a Dunára kell mindenek előtt alkalmaznom. Köztudomású tény, miszerint Dunánk balparti fekvése Pestről—Baziásig csekély kivétellel mai nap is árhullámmal ostoroz egy országrészt; hol áldás helyet átkot hint útjában; fásult kebel kellene ahhoz, ki e vidék regcnera- tióját a szabályszásban ne találná. — Hogy miért napol- tatott el voltakép a Pest és részben Bácsmegyék terüle tén fekvő ártérek kiszárítása mainapig : erre felelni tüzetesen úgy sem tudnék; — hisszük azonban, hogy political életünk regeneratiójával e válalat új életet nyerve, hová előbb megtestesül — annyival is inkább, miszerint Kiasz Márton főmérnök által szerkesztett, okadatos pontossággal kidolgozott hydrotechniai tervezeteket bir az illető környék.

Bácsmegyén alól a titeli, és ezen alól a német-bánáti határőrvidék rengeteg ártéréi következnek. Tekintve e tér talaj minőségét, aligha mutathat fel ország Európában ennek hasonmását;—az ezredéves elkorhadt, mállott állati és növény testekből helyenkint oly substantia alakult mi bámulatos buja növényzetet hajt, minek hajtása ember magosságot ér, — de az itt létező institutiók — a kéz hiány nem értékesíthette eddig a buja talajt rendeltetése szerint, mig végre O Felsége rendeletéből a qs. k. liadügyminisz-