Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

41

temes-torontáli birtokok térképei mainapig őriztetnek; — mocsárban látja itt Temes s különösen Torontálmegyének csaknem egész területét; a táj és parcellák elnevezése helyett több helyeken per chatexochen a vidék „kais. königl. Morast“ nevezettel jeleztetett.

A kincstár ezen sok terhet felmutató, és semmit sem jövedelmező országrésztől minden áron szabadulni óhajtván, árba bocsájtá e vidéket, hol a „kais. königl Morasz- toknak“ holdját hallatlan potom árért 10, mond tiz ezüst krajczárért vesztegeté.

Mondanom alig kell, hogy az illető inpetransok az ilyetén nyert birtokukat egész más szemüvegen visirozták, kiszáritási és értékesítési érdektől ihletve az állam gazdá- szat nem kevés előnyére a dolgot oda érlelték, hogy ezen örökös vizjárta posványokat a Maros és Tisza áradatai ellen védgátakkal körülövezék.

Torontál volt tehát a tiszaszabályozásnak, illetőleg az ártérek kiszárításának bölcsője, hol a büzhödt mocsárok termő földdé alakitvák át, a talaj minősége és ereje alegha- talmassabbnak bizonyult be;—az ipar és jólét nőttön növekedő arányt mutatott fel;—iparosok magyar és sváb munkás osztály mindinkább ide húzódott; csinos falvak s városok emelkedtek, a birtokosok kastélyai és hodáljai által a vidék ildomos és megnyerő színezetet öltött; mig a kereskedés a vizi közlekedés mellett aránylagos lendületet nyerve fokozódott, olyannyira, hogy Törökbecse maga se tudta mikép, az ország egyik legfőbb emporiumává alakult légyen át.

És épen töltésezési művelete hozta meg hírnevét Bánátnak, mert nincs ország széles Európában, hol a bánáti termény legtöbbre ne becsültetnék, miután faj, finomság