Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

40

Katona szaktársam igen találóan indokolja: hogy valamint Torontálmegye volt eló'harczosa a vizelem ellen vívott nagy csatáknak, egy negyedszázaddal megelőzve többi bajnoktársait, úgy szintén e megye leend az, mely első sorban nyitja meg csatározását a második ellenség — az aszályosság elleni harczban, annyival is inkább, mert babár ő folytonosan küzdött, és küzd jelenben is, de e küzdelem csupán a nyert positiók biztos megtartása iránti csatározásból áll; — ő teliát pihentnek mondható, még a többi nyögve kötözi új sebeit, melyeket — kivált finantiáján —ütöttek a bécsi hitelbank zálogjelei.

E szavakban sok igazság rejlik, s kételkedni alig lehet, hogy Torontóiban fog lengeni az első zöld gaj, mi az öntözési műveletek megtestesülését fenhangon hirdetni fogja.

Tudja ezt maga legjobban a torontáli érdekeltség, hogy értéktelen semmiségből gondos művelettel mit lehet előteremteni, s voltaképen mit teremtett elő ; mert kérdem : mi volt Torontálmegye a múlt század végén, és a jelen század elején? Nem volt egyébb mint rengeteg’ vadon, egy megmérhetetlen mocsárságnak büzhödt tanyája, és a hínárok és ezer fajta nympha speciesekkel benőtt sásfészek, melynek itt ott felemelkedett oásain a gőbölyök bőgései zavarták meg az itt uralkodó néma csendet, mig a vízmentes hátasokon egymástól elszigetelten néhány falvak és kertészségek viskói emelkedtek annak jeléül, hogy itt az emberi nemnek nemi remanentiái még ugyan léteznek • szomorú látványt nyújthatott ez a vándornak, ép úgy talán, mint Zahara rengetege.

Ki e vidéknek akkori képletét megszemlélni óhajtaná — ránduljon be Temesvárra^ hol a kincstári térkép-tárban