Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

34

laltam; — jónak látom itt ismételni nézetemet következőkben nyilvánítani:

A Tisza és Maros köze, Bánátnak e dús gyöngye különösen azon szerencsés helyzetnek örvend, miszerint kebelében gazdag tartalmú vizmedenczével bir, mely az egész térség felett hatalmasan uralg; — e medencze a Maros folyam, mely Torontálra épen az lehet kicsinyben mint nagyban a hatalmas Nil Egyiptomra, hol nem hiányzik egyébb, mint ipar szorgalom és a gazdászat mezején érvényesíteni annak megmérhetetlen hord erejét.

A Maros folyam az Adriai tenger színe felett 290 láb magasban köszönt be Torontói megyében, s mind ezen viz- szerkezetnek legmagasbb viz szin pontja a természet által mintegy hivatva látszik lenni arra, hogy — bár szilaj áradatával egyrészről a vidék rémületére néha korlátján túl hágni igyekszik, — másrészről engesztelőleg a szomjas földnek tápot nyújtson. — Bizvást tekinthetjük az imént érintett marosi pontot e vidékbeli rétöntözésünk szivkamarájának, melyből számtalan ereken keresztül az éltető nedv csöregedezése sugározhat szét.

Ez indópontból a Maros, Tisza és Bega csatorna közt fekvő térség körvonalozásának legyező alakban menő su- gárai igen pontos hydrotechniai nyomozások alapján elénk tüntetik azon kedvező körülményt, miszerint a perjámosi indóponttól az esés Kis-Zomborig 39, Szeg’edig 55, T.-Kanizsáig 58, Pádéig 62, T.-Becséig 64, Elemér-Babatóig 66, Lukátsfalván a Bega 0 pontjáig 60, Ittebéig ugyan a Bega 0 pontjához véve az esés 41 lábnyit tartalmaz. Es miután a körvonalban eső közbenső terület configuriatiója nem hullámos, hanem legnagyobb részben siktér, csekély magaslatok kivételével az ügyes és tapintatos tervezőnek ha