Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

talmában áll oly öntözési hálózatot szerkeszteni, és öntözési csatornáit ott vezethetni, hol a birtokok igényei azokat leginkább követelni látszanak.

Az eset iménti kimutatása után a csatornázás és öntözés végrehajtására vonatkozólag azon kérdések kérdése merül fel, hogy a Maros alacsony, illetőleg legkissebb vízállása alkalmával ezen kiterjedett öntözési hálózat folytonos emésztésére kellő mennyiségben anyagot szolgáltathat-e? — Elemezzük e kérdést kissé.

Alapos hydrotechniai nyomozások alapján constatál- tatott azon tényező, miszerint a Maros Perjámosnál legkissebb vízállása mellett 3291, közép vízállásnál pedig 9700 köbláb vizet hajt le másodperczenkint; tény, hogy a folyam játéka az év legnagyobb részében a fentebbi adatok között mozog.

Azonban a csatornázás és öntözésnél, hogy a műtétéit csalhatatlan és tüzetes alapokra fektetni lehessen, a viz minimumából kell, hogy kiinduljunk.

Ki a hydrotechniai fogalomnak csak némi ismeretével bír, azonnal felismerheti, hogy ezen szép mennyiségű viztömeg rendkívüli előnnyel kínálkozik az ipar és egyébb forgalmak létesítésére, hajózási, földöntözési csatornáknak, szükséges bassinok és halastavaknak tápot adhat, még a közbenső sikságon bizonyos esetek felfogásával mozderők — hajtására kínálkozik. Világos tehát, hogy a Marosfolyam, bőmedrü vizével, csak kevés javítás mellett aranybányájává válhat ezen vidéknek, ha azt kellőkép kiaknázni feladatunkká tüzzük ki. —

De nem lehetvén feladatom itt részletes adatokról értekezni, rónánknak mesterséges úton leendő öntözése érdekében, mert ezek, miként fentebb érintém, terjedelmes elő3*