Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

33

mint ellen esetben, lia a talaj ritka minőségű, és az úgynevezett földárja mentül mélyebben rejlik a földrétegben, annál több viz szükségeltetik az öntözésre; — a homokos talaj legtöbb vizet igényel, —• a humus kevesebbet, a kiszárított mocsár és turfa legkevesebbet. A nyílt tér, mely a szelek járásának inkább ki van téve, természetes, hogy' több vizet emészt fel, mint fákkal körül vett, hegyektől és erdőktől szegélyezett vidék szükségei, ha a térnek természetes lejtősége oly helyzetű, hogy egy ugyan az öntözésre bescatulázott tér vizével két sőt három ilynemű polder kellő esettel megöntözhető, igen természetes, hogy kevesebb mennyiségű viz emésztetik fel mint ellenesetben, — szóval, az öntözésre felhasználható vízmennyiség meghatározásában mindenkor a helyi viszonyok és körülmények szolgálnak regulativ utmutatókép.

VII

Hogy tüzetesebb fogalmunk legyen a földöntözés practicumára vonatkozólag, példakép a Maros folyót jelelem ki Alföldünk hydrographiájából, már azon indoknál fogva is, — hogy e folyam viszonyait speeifice tanulmányoztam, még másrészről az Al-Tisza és Maros vidéki csatornázás sé öntözés érdekében már évek előtt nyilvános téren felszógendők arra, hogy róla helyes fogalmunk legyen, és azon meggyőződés keletkezzék, miszerint oly romlott az ágya, hogy rendeltetésének egyáltalán meg nem felelhet, sőt méltán attól tarthatni, hogy ezen romlott állapot öregbedvén, a mederből mindinkább nagyobb mennyiségben kitódult víztömeg veszélye Damokles kardjaként fog a Tiszavidéken függeni.

KÉPESSY I CSATORNÁZÁS, °