Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

4

Áldozatot a nemzettől nem kérünk, csak gyámolitást; a befektetett tőke, hogy jelentékony kamatokat eredményez — kétségtelen.

Nincs gondolkozni sok időnk, e térre kell lépnünk a nélkül is előbb utóbb, és jobb ma, mint holnap.

Mit használnak diszes palotáink, ha azokban szegénység és bús komolyság leverő mámora üti fel előbb utóbb sivár fészkét.

Mit használnak vasutaink csörömpölő zúgásai, vagy sivitó füttyei, ha nincs teher, mit rajt odább szólíthatnánk;

— kezdeményezzük tehát teendőnket az alphánál, mi nem lehet más, mint köz vagyonunk biztosítása az aszályosság ellenében.

Vagy fásitsuk be téreinket? hogyan, mikép? — a rekkenő hőség, a száraz szelek növeljék fel csemetéinket?

— Éltető nedv kell a növénynek, mert nélküle lenni nem, csak veszni lehet.

Minden kornak meg van az ő mániája, — volt idő, hogy asztalt tánczoltattunk, máskor palotákat építgettünk, -— ma a közóhajtás, közvélemény minden falún lépten- nyomon vasutakat proponálgat; — lehet, hogy a közvélemény itt is szárnyra kél, de már akkor késő lesz, ha gyékény-gyökér, és taraczk-kenyér lesz mindennapi eledelünk.

Egy pár aszályos év még, s magyar alföld tőnkre menve nyomorultként nyavalyoghat Kánáanján.

Az 1863-ik Ínséges év hivatalos adatai több mint 120 millió deperditát mutattak fel. Szavazza meg a nemzet ez öszvegeknek fele részét öntözésre — s az Alföld virányos idillé alakul át.

Török-Becse, September havában 1867.

Képessy József