Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

I

Alföldünk terjedelmes, mondhatni rengeteg rónája Európa térképen a figyelmes kutatót hydrograpliiai tekintetben kiváló adatokkal lepi meg, a Kárpátok hegy-lán- czolataitól környezve terül el e gyönyörű síkság, hova bó' források, patakok mind meg annyi ágazatai ügetve haladnak le az észak és délkeleti hegységek bérczeiró'l, és ha itt erejükben, sebjükben megtörve bár, staticai törvényök fegyelme közt tekervényes lejtó'zeten keresik az ösvényt, hogy tömegesen kifejlettebb erőre vergődve, mint folyamok a helyi érdekeknek közadóját lerovliassák. A Tiszának, mint a magyar Alföld főfolyamának jutott a kiváló szerep, kebelébe fogadhatni sok kissebb rokonait, a természettől mintegy hivatva lévén arra, hogy a folyamok leghatalmasbi- kának, az ős Dunának, szaggatott apróságban patakokat nem engedvén 'átszolgálni, addig, mig véle csaknem párhuzamos irányban Alföldünk dús vidékét be nem futja, és az ország-határát túl nem lépi.

Sajátságos, és a természetnek megbecsüllietlen pro- cessusát látjuk itt kifejlesztve azon nedvtéri domborzatban mely Alföldünk ildomos viz hálózatát jeliegzi; a Kárpátok bő forrásai, a bérezek, havasok kellő mérvű lég csapadékai e sik térre nyomulnak le, hol a rideg, gyakorta több napokig dühöngő száraz szelek sorvasztják az életet, hol alkalmas lég csapadékot tápláló conductorok. befásitott térek,