Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

20

VI.

Amidőn a természettől ilyetén kijelelt vízhálózatokat itt elősoroltam, korántsem érzem magam indíttatva javaslatom abbeli támogatását kizárólag érvényre emelni, bogy a földöntözés practicumában mindenütt és mindenekben követnénk a természet adta vízhálózatok keretét; meglehet, sőt hinnünk engedi, hogy egy vagy több nagyobb mérvű csatornázás az általam érintett hálózatokat keresztül metszve — az öntözési rendszernek egy oly irányt nyújt, vagy foghat nyújthatni, mi által még a vizi közlekedésre egyrészről tüzetes súly fektetve leend, másrészről ily nemű csatorna több száz ezer holdakra terjedő térségen öntözési szolgálatát is felajánlani fogja; — a dolog természetéből következik, hogy az öntözés és csatornázás érdekében, a helyi viszonyok kellő tekintetbevételével cgycombinált és kellő adatokkal felszerelt kimeritő tervezet foghat csak dön tői eg határozhatni.

Mindenek előtt szükséges azonban a vizquantumról magunknak tudomást szerezni, a mit a Duna, Tisza és főbb mellékfolyamaink medrei öntözési hálózatunkban nyújtani képessek. *)

*) Ennek megismertetésére vonatkozólag hasznos dolgot vélek cselekedni, ha néhai Kecskés Károlynak, a tiszaszabályozás főmérnökének 1847 ik évi tehát a szabályozás előtt közlött memorandumát — mi igen érdekes s kevesekelőtt ismeretes adatokat tüntet fel — egész terjedelmében közlöm :

Minden nagyobb kiterjedésű folyónál — mond Kecskés Károly — közönségesen két sajátságos, egymástól lényegesen külöm- böző jelenet tűnik fel, s mindenhol úgy találjuk, hogy a folyó eredetét környező hegylánczolat közti része, egészen más tulajdonokkal bir, sem mint az, mely az emelkedéseket elhagyva, arónaságra érkezett.