Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
42 15. Dázsony—dárdai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat. A dázsony—dárdai ármentesítő és belvízlevezető társulat a Dráva balpartján, a drávaszabolcsi országúttól a Dráva torkolatáig terjed. Északról természetes magaslatok határolják. Az ártér nyugati részének egy töredéke gróf Batthyány Alajos, többi része pedig Schaumburg-Lippe herceg uradalmához tartozott. Ezeknek az uradalmaknak vezetősége építtette ki a védgátat és abban 4 zsiüpet is létesített a belvizek, helyesebben a magaspartról lefolyó vizek elvezetésére. A Lanka-zsilipen bevésett évszám tanúsága szerint ezek a munkálatok 1873-ban történtek. A zsilipek közül a gordisai fából, a Lanka-, Vardar- és Bakánka-zsilipek téglából épültek. A Bakánka-zsilip nyílt, csapókapuval, mert bárkákkal hajózható széles vízfolyáshoz csatlakozik, melyen erdei termékeket szállítottak. Az ártér ezidőben 23,208 kát. holdat tett ki. Ezekbe az uradalmi területekbe az 1904. évben végrehajtott töltésrekonstrukció alkalmával, nem műszaki úton, hanem bemondás alapján, alispáni véghatározattal 16,417 kát. hold kispolgári érdekeltség vonatott be, s így az ártér 39,625 holdra emelkedett. A gazdálkodás az ártéren extenzív volt. Az uradalmi területeket inkább csak legelőnek használták. Sokat szenvedett az ártér a belvizektől is és a stagnáló vizekben szaporodó szúnyogok hírhedt maláriás vidékké tették. Kiépített utak nem voltak, a forgalom csakis időszakos volt. A háború folyamán a Schaumburg-Lippe uradalmat a Magyar Agrár- és Járadékbank megvásárolta és felparcellázta. A parcellázást vezető bank kérelmére megindíttatott a társulattá alakulást célzó eljárás, amire az 1918 május havában meg is alakult. A megszállás következtében az újonnan alakult társulat semminemű működést nem fejthetett ki, s feladatainak megoldásához csak 1922-ben foghatott hozzá. A trianoni határvonal folytán az ártér 14,040 kataszteri holdra csökkent, az 51 km védtöltésből 13-9 km, a zsilipek közül a gordisai és a Lanka maradtak magyar fennhatóság alatt álló területeken. A felparcellázott területeken Bácskából menekültek telepedtek le és négy falujellegű tanyát építettek. Ilyen körülmények között a gazdálkodás intenzitása nagyot haladt, s ennek következtében 1926-ban megkezdődtek a belvízlevezetési munkálatok. Ezideig 37 km, szorosan vett ártéri belvízcsatorna épült, míg körülbelül 90 km magasparti csatorna a társulatot északról határoló magasabb, de körülhatárolt területnek megrekedő vizeit gyűjti össze és vezeti a zsilipekhez. Az eddig befejezett munkálatok mintegy 2800 kát. hold hasznavehetetlen területet tettek mezőgazdasági művelésre alkalmassá. A művelhetetlen területek nagysága alig 300 hold, ami a megmaradt ártérnek körülbelül 2%-át teszi. A közegészségügyi állapotok megjavultak s ma malária csak szórványosan fordul elő. A közlekedés fellendült, 1930-ban egy 16 km-es makadámút épült az ártéren, melyet a közeljövőben egy újabb 7 km-es út építése fog követni. A drávaszabolcsi és drávapalkányai állomások csakis az az ármentesítés után épülhettek meg. A végrehajtott munkálatok azonban nem adják még meg a kellő biztonságot a belvízkárok ellen. A belvízrendezés tökéletesítése még körülbelül 25 km csatorna építését, egy külvíznek : az Egerszegi víznek az ártér szélre való áthelyezését és
