Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
41 ingovány volt az egész Kaposvölgy, Kaposvártól Simontornyáig, s így ősi állapotában nemcsak, hogy rengeteg területet tartott hasznavehetetlenül lefoglalva, hanem még a mocsárláznak is állandó melegágya volt és egyben a két part közötti közlekedést is akadályozta. A Kapos szabályozása — miként az ország több lecsapolási és ármentesítési munkája is — még Mária Terézia idejében kezdődött meg. A társulat története 1820—1920 közti időben részletesen ismertetve van Sár- közy Imre tollából származó füzetben, s így ezt mellőzzük, s csupán azt említjük meg, hogy igen sokat végzett az 1820—1897-ig terjedő időben. Azonban a végzett munkák nem voltak elegendők a tökéletes megoldáshoz, ezért az 1897 augusztus hó 19-én tartott választmányi ülés az Esterházy hercegi uradalom beadványára arra való tekintettel, hogy a Kapos medre már nem képes a rohamosan belefolyó és időközben szabályozott mellékvizeket befogadni, egyhangúlag elhatározta a Kapos kibővítését. A jelenleg érvényben levő alapszabályokat, melyek a Sió árterület 1901-ben történt kirekesztése folytán jöttek létre, a közgyűlés 1903-ban fogadta el. Ezekben a társulat a „Kaposvízi társulat“ nevet viseli. A társulat ügyeit elnök, alelnök és 10 tagból álló választmány intézi. Székhelye Dombóvár. Műszakilag a székesfehérvári m. kir. kultúrmérnöki hivatal, közigazgatásilag pedig Tolna megye alispánjának felügyelete alatt áll. A mentesített terület 18,526 kát. hold. Az árterület osztályozva nincs, nincs különválasztva rét, legelő és szántó, ezért a holdanként és évenként való hozzájárulás egységes. A kataszteri tiszta jövedelem átlagban 18-56 P, összesen körülbelül 342,731 pengő. Az ártérben szikesek nincsenek, az itt-ott előforduló foltok oly jelentéktelenek, hogy külön nyilvántartásuk felesleges. A társulatnál egységes belvíz- rendezés még nem történt, s az eddigi munkálatok csupán a meder bővítésére és fenntartására irányultak. Az 1929. év előtti időkben gyakran voltak árvízi kiöntések, s ilyenkor az árterület 80—90%-a víz alá került, megszakítván természetesen a közlekedést a Kapós-völgyben. Mezőgazdaságilag ki nem használt területek jelentéktelenek, jelenleg már csak kisebb foltok, mocsarak, vízállások vannak. A társulat megalakulása után végzett munkálatok következtében ugyanis a korábbi összefüggő mocsarak fokozatosan, lassan eltűntek. A mocsarak káros kigőzölgése állandó mocsárláznak szülője volt. Ma már mocsárlázas megbetegedések egyáltalán nem fordulnak elő. A letelepülési viszonyok nagyon megjavultak, az árterületen több helyen tanyák keletkeztek, sőt egyes községek egész a Kapos medréig terjeszkedtek. Megemlítésre méltó, hogy a vagyon- váltságban leadott földeket a Kapos medre mellett osztották ki és pedig sok helyen házhelyek gyanánt is. A múlt század végén a budapest—fiumei vasútvonal—pécsi vasútvonal, s a többi mellékvonalak megépítése vált lehetővé. Azonkívül számos közút létesülhetett. Az 1928. év végéig befektetett összeget a likvidált adóvisszatérítésből fedezték. A társulat érdekében a legtöbbet munkálkodott: Beszédes József, Mészöly Károly, Dabasi Halász Gáspár, Ágoston Károly, Dobrovszky Kálmán, Sárközy Imre és Havass Béla.
