Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
34 idők óta szintén építettek kezdetleges töltéseket, de azok sok esetben még a kisebb nyári árvizeknek sem lévén képesek ellenállani, csaknem évenként bekövetkezett a sziget nagy részének elöntése. Ezen bajon segítendő, 1882-ben a szigetet védő töltéseket a nyári árvizek ellen államköltségen megerősítették. Midőn azután az 1891 és 1893.-i árvizek által a felső társulat ártere is — mely 1888-ban Paks—Faddi Dunavédgát nevet viselte — elöntetett és Bogyiszló szigete is árvíz alá került, a földmívelésügyi miniszter rendelete alapján a társulat elhatározta, hogy a bogyiszlói és várszegi szigetek, továbbá a két kanyar közötti faddi félsziget árterületeit a társulathoz csatolja és a „Paks—fadd—bogyiszlói ármen- tesítő-társulat“ nevet veszi fel. Ennek az újjáalakulásnak megfelelően most már a társulat árterét keletről a Duna, délről a tolnai holt Dunaág, nyugatról és északról pedig Tolna és Paks községek között természetes magaslatok határolják. 1909. év óta a társulat „Paksi ármentesítő-társulat“ néven működik. A társulat árterét összesen 68,000 m töltés védi. A belvizek levezetésére a felső ártérnél az ikercsöves bartalzsilip, a foki ártérnél a tolnai csőzsilip és a bogyiszlói ártérnél a karaszifoki zsilip szolgál. A társulat székhelye Paks. Ügyeit a tisztviselői kar közreműködésével egy 24 tagból álló választmány intézi. A társulat közigazgatásilag Tolna megye, műszaki szempontból pedig a bajai m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt áll. A társulat ártere — mely 1894. évben kerületi ártérfejlesztés útján állapíttatott meg — kereken 28,540 kát. hold, melyből a védgát megépítése utáni években 26,104 kát. hold volt termő és 2,436 kát. hold terméketlen, mezőgazdaságilag ki nem használható terület, míg a legutóbbi kataszteri felvétel idején már 27,118 kát. hold volt a termő és 1,422 kát. hold a terméketlen terület, melybe a faddi holt Duna területe is beleszámít. Tehát a termőterület — szántó, rét, legelő stb. együtt — 1014 kát. holddal növekedett. Ez a javulás azonban legnagyobbrészt a belvízmentesítés eredménye. A védgát építése által elért eredmények adatok hiányában számszerűleg az egész ártérre nem mutathatók ki, csupán az ősi paksi ártér egy részére nézve. Erről a 2778 kát. holdat kitevő részről megállapítható a társulat birtokában levő 1812. évi térképmásolat révén, hogy akkoriban ennek 41-5%-a rét volt, 13-5%-a erdő, 35%-a nádas és 10%-a terméketlen terület, míg az 1909. évi kataszteri felvétel szerint ugyanezen területnek már 74%-a szántó, 19-3%-a rét, 3%-a legelő, 0-4%-a erdő, 0-7%-a nádas és 1-6%-a földadó alá nem eső terület. Az ártér többi részének hasonló fekvése lévén, valószínű, hogy ott is a paksi ártéren kimutatható javulás állott elő. Ezek figyelembevétele mellett a szántóföldszaporulat körülbelül 21.000 kát. hold. A kataszteri tiszta jövedelemre nézve a társulat megalakulását megelőző időkből adatok nincsenek. A védtöltések kiépítése után a régi paks—faddi ártérre vonatkozó 1878—1883. évi kimutatások szerint a kát. tiszta jövedelem kát. holdanként átlag 8-84 P, — az 1894. évben csatlakozott alsó ártérre nézve újabb keletű kimutatások szerint pedig átlag 9-90 P volt. A legutóbbi kataszteri felvételek alapján megállapított és ma is nyilvántartott kát. tiszta jövedelem kát. holdanként átlag 13T5 P az egész ártér termő területe után. A kát. tiszta jövedelem növekedése az ősállapottal szemben adatok hiányában számszerűleg éppen úgy nem mutatható ki, mint a művelési ágakban beállott változás. A fent közölt adatok,
