Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
35 melyek a töltések kiépítése utáni különböző időkből valók, azt mutatják, hogy a javulási folyamat ma is tart. Ez a mindinkább tökéletesített belvízlevezetésen kívül még annak a körülménynek is tulajdonítható, hogy a Duna medrének szabályozása következtében az árvíz színe alacsonyabb lett és így a fakadó vizek kártételeitől lényeges terület mentesül. A kataszteri tiszta jövedelem 1894-ben körülbelül 258,430 P, jelenleg 366,093 P. A kataszteri tiszta jövedelememelkedés 1894 óta tehát 107,663 P. A társulat árterében szikes nem volt. Belvíztől mentesített területe 830 kát. hold. Árvíz által 1862, 1891 és 1893 évben a paks—gerjeni vonalrészen volt töltésszakadás. Víz alá került mintegy 8000 kát. hold. 1893 óta, vagyis a végleges és egységes társulat megalakulása óta árvízi elöntés nem volt. A társulat befektetett 1928. év végéig 1,848,766-05 pengőt, vagyis kát. holdanként 68-45 pengőt. A közegészségi viszonyok megváltozására adatok nincsenek. A társulat megalakítása után a közlekedési úthálózatok kiépítése lényegesen megjavult. Ármentesítés óta épült ki a Tolnától, illetve Faddról Eadd—Tolna hajóállomásra, Faddról Gerjenbe és Bogyiszlóról Fajszra vezető törvényhatósági, illetve vicinális műut. További köves utakat is terveznek. A társulat megalakulása után a letelepedési viszonyok lényegesen megjavultak. A paks—faddi ártérben is, de különösen a mintegy 10,000 kát. hold területű bogyiszlói szigeten — mely túlnyomó részben erdő és vízjárta terület volt és az ármentesítés folytán nagyrészt elsőrendű művelhető földdé változott, számos tanya keletkezett. A védőtöltés védelme alatt a műutak kevesebb költséggel voltak építhetők, fenntartásuk is kevesebbe kerül. Ugyanez áll az esetleg építendő vasútvonalakra is. A társulat érdekében különösen Szeniczey Ferenc, br. Jeszenszky Kálmán, Daróczy Tamás, ifj. Eötvös Károly, mádi Kovács György táborszernagy, rnád/i Kovács István elnökök és Bartal Béla alelnök, Pékanovits Dániel igazgató-főmérnök, Dobrovszky Kálmán és Mészáros Ignác társulati mérnökök munkálkodtak. 10. Székszárd—bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Tolna megye Duna mentén fekvő ama részének, mely Szekszárdtól Bátáig terjed és Sárköznek hívják, a Sárvíz és a Duna kiöntései által okozott károk ellen való megvédésére szolgált a Sárvíznek 1855-ben végrehajtott szabályozása. Ekkor a Sárvíz Szekszárdtól egy 4 km hosszú csatornával a taplósi holt Dunaágba vezettetvén, ezzel annak Szekszárdtól Bátáig terjedő 50 km-t meghaladó kanyargásai holt mederré változtak. Ennek megtörténte után a soproni helytartótanács rendeleté folytán az érdekeltséggel tárgyalást tartottak egy ,,Duna védtöltési egylet“ alakítása érdekében, azonban bár az errevonatkozó tervek el is készültek, az egylet működését nem kezdette meg. 1867-ben a megyei közgyűlés határozata folytán a vármegye alispánja ismét tárgyalásba bocsátkozott az érdekeltekkel és 1869-ben közvetlenül a Duna mentén fekvő pestmegyei érdekeltség elhagyásával, kik a társulatba való bevonást és így területük ármentesítését ellenezték, megalakult a „Tolna—bátai Dunavédgát társulat“, ami mindjárt hozzá is fogott az építkezéshez. Időközben azonban Tolna és Mőzs községek érdekeltjei és a tolnai uradalom, amiknek területei a Sárvíznek újonnan épített csatornája fölött feküdtek, folyton szor3*
