Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
33 Egyetlen programmpont: az öntözés az, ami nincs végrehajtva. De mód sem volt rá, mert bár több ízben hívattak össze az öntözendő területek érdekelt tulajdonosai, alig 1—200 holdra vonatkozóan jelentkeztek a valóban öntözni akarók. Az öntözés kérdése tehát későbbi időre halasztatott. A kataszteri tiszta jövedelem egy összegben 512,165 P. Mezőgazdaságilag ki nem használt terület 5926 kát. hold. A befektetett összeg 1928. év végéig összesen 7,474,549 P. A 123,000 kát. hold árterületnek túlnyomó része máris meghozta a jó eredményt. Sokezer holdon történtek már feltörések, amelyek meghozták a régóta várt gazdasági hasznot is. A terület 60 százaléka áll mívelés alatt, beleértve ebbe természetesen a rét- és legelőgazdálkodást is. 40 százalék pedig — főleg a szikes és zsombékos terület —, várja még a telkesítést. E helyen különös hangsúllyal és elismeréssel kell megemlíteni számos gazdának, nagybirtokosnak anyagi erejét felülmúló nagyszerű munkáját, amellyel a nagyköltségű zsombékirtást végezték, hogy ilyképen a víztől elhódított területet mívelés alá foghassák. A mezőgazdaságilag ki nem használt területek és a kataszteri tiszta jövedelem változására, valamint a szántóföld szaporulatra ma még adatok nincsenek. Az egészségügyi viszonyok lényegesen megjavultak, a malária ma már teljesen megszűnt. A lecsapolás után a közlekedési viszonyok már eddig is nagymértékben megjavultak, amennyiben sok új törvényhatósági út épülhetett meg. A társulat érdekében munkálkodott: Lisznyai Damó Tihamér és Zliszky Elek, mint tervezők, előbbi úgyis mint miniszteri biztos, és utódja Rohringer Sándor műegyetemi tanár, miniszteri biztos, akinek vezetésével a lecsapolási munkák zöme végrehajtatott, továbbá F. Szabó Géza v. vármegyei aljegyző, vízügyi előadó és Lukács István kir. kultúr főmérnök, a társulati alakulás érdekében. A társulati érdekeltség köréből: dr. Kaas Albert báró, dr. Rötzer Ferenc, dabasi Halász Móric, Farkas János és Baky Elek. A társulat vezetősége : dr. Wagner Géza elnök, gróf Teleki József alelnök, Krasánszky Henrik igazgató-főmérnök. 9. Paksi Ármentesítő-Társulat. Tolna vármegyében Pakstól lefelé a Duna jobbpartján a paksi, faddi, gerjeni és dunaszentgyörgyi kaszálóknak a Duna elöntései ellen való megvédése céljából az érdekeltek elhatározták Pakstól Fadd községig a Duna jobbpartján árvédelmi töltés kiépítését. A munkálatok 1837-ben megkezdetvén, rövid időn belül befejeztettek és 1865-ig a vármegye gondozása alatt állottak. 1865-ben az érdekeltség „Dunatöltés-egyesület“ elnevezés alatt társulattá alakult és a töltések felemelésén és megerősítésén már ilyen alakban munkálkodott. 1871-ben az 1871. évi XXXIX. t.-c. alapján újból alakulván, „Paks—Szt. György—Gerjen és Fadd Duna védgát- társulat“ címét vette fel és ugyanezen alkalommal elhatározta, hogy ártérfejlesztést nem kíván, hanem fenntartja továbbra is az 1837. évi alakuláskor barátságos úton megállapított árteret. A társulat ártere alatt a Dunán létesített két átvágás folytán az új Duna- meder és az átvágott holtkanyarok által bezárva, a várszegi és bogyiszlói szigetek területe védetlen állapotban volt, bár utóbbi szigeten Bogyiszló község fekszik. A bogyiszlói nagykiterjedésű sziget megvédése céljából az érdekeltek már régi 3 Csonkamagyarország ármentesítő társulatainak ismertetése.
