Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
109 eladósodtak a bankokkal, gépkereskedőkkel (traktor és hasonlók) vállalt kötelezettségeiknek nem tudtak eleget tenni és mint mindenütt az országban, ezek is tönkrementek. ‘ ‘ „Tehát nem azért mentek tönkre, mert a földek kimerültek volna, hanem azért, mert konjunktúralovagok voltak. Ezek földjeinek legnagyobb része a bankok kezére került.“ „Természetesen a múlt évi gazdasági krízis azután még az eddig kevésbbé beteg gazdának is megártott és bizony ma a helyzet igen sivár. De ez is országos jelenség, ennek itt semmi, a föld természetéből eredő oka nincsen.“ „A csatolt leírásból látható, hogy fejlődött a belvízlevezetési kérdés 1912-ig, amikor társulatunk kezébe került az akkor eléggé zilált belvízkérdés. Azóta fokozatosan fejlődik a belvízhálózat, mind biztosabb és biztosabbá vált a belvízkárok eltüntetése folytán a gazdálkodás és hogy ma még elég messzire vagyunk a befejezéstől, annak tisztán az az oka, hogy a belvízi érdekeltség a munkálatokat nem kölcsön útján egyszerre, hanem az évi kivetésből eszközölte.“ „Éppen a befejezetlenség az oka annak, hogy különösen azok a ma már kis területek, amelyeket még kisebb árkokkal nem tudtunk megközelíteni, állandóan, minden ülésen sürgetik és kérik a lecsapolás továbbfejlesztését, amit lehetőség szerint meg is teszünk.“ Azt hiszem, ez a levél nagyon is beszédes bizonysága annak, hogy milyen alaposak, helyesen milyen alaptalanok voltak Treitz Péter vádjai, és hogy a valóság mennyire eltér az általa áhítottaktól. A levélhez csatolt és abban többször említett leírás végén még a következők állanak : „A belvízérdekeltségbe tartozó birtokosok nemhogy ellenzik a belvízmentesítést, hanem éppen a kiosztott legelőterületek vidékén állandóan sürgetik a mellékcsatornák kiépítését, indokul hozván fel azt a körülményt, hogy csatornák nélkül földjeiket művelni nem tudják. Van társulati közgyűlés, amikor 10—15 drb ilyen irányú kérvény is kerül elintézésre.“ ,, . . . a főcsatornák fenékszélessége 1.5—5 méterig, bevágásuk 1.5—2 méterig terjed, a mellékcsatornák fenékszélessége 0.5—1 méterig, bevágásuk pedig 0.8—1.5 méter.“ íme itt áll előttünk a Treitz-féle legerősebb ütőkártya értéke. Ezek a csatornák szárították tehát ki a karcagi földeket a felszín alá 4 méter mélységig ! Nagyon sokan nem tudják s ezért itten meg kell mondani, hogy a magyar ármentesítés a világ szakirodaimában annyira hírneves, hogy már a háború előtt jártak ide annak tanulmányozására a világ minden részéből való vízimérnökök, s megemlítem, hogy 1931-ben is egy kiváló külföldi szakember hozzánk, ebbe a csonkává tett országba jött a mi munkáinkat tanulmányozni, s hogy szinte nem fogyott ki a dicséretekből. Ez az előkelő idegen bizonyára nem ismeri a Treitz-féle kritikákat Treitz Péter főgeológus az elszikesítés vádjával is előáll s annak okául a belvízlevezetéseket, szerinte az Alföld víztelenítését adja meg. A víztelenítés szónál kissé meg kell állanom. Elmondottam ugyanis, hogy a belvízlevezetés célja a belvizeknek, az ilyen néven összefoglalt felületi vizeknek a mezőgazdálkodás érdekében való levezetése. Hogy ez mennyire nem oktalanság,
