Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
110 aminek az említett szerző feltüntetni szeretné, az a korábban előadottakból, azt hiszem, eléggé kitűnik, de lényegesen megerősíti azokat a karcagi viszonyokra vonatkozólag előadott levél és a hozzá mellékelt leírás is. Ha a vádak igazak volnának, a karcagi érdekeltséget igazán azzal kellene megvádolni, hogy saját hátrányára nincsen tisztában a lecsapolás következményeivel. Ha pedig tisztában van, pedig a dolog feltétlenül így áll, akkor mégis az érdekeltségnek van igaza, nem pedig a vádolónak. Megerősíti az is, hogy nemcsak a karcagiak, de másutt is, sőt mindenütt a lecsapolásokat sürgetik. A Treitz-féle elszikesítés vádjára pedig a következőket adhatom elő : Dr. ’Sigmond Elek műegyetemi tanár, a szikkérdés világhírű szakértője „A hazai szikesek és magjavítási módjaik“ című koszorúzott művében a Treitz-féle szikelméletekről a következőképen emlékezik meg : A 14. oldalon a következőket mondja : „Hilgard ez elméletén épül fel Treitz Péter első szikfejlődési elmélete . . A 38. oldalon így ír : „Az elmélet gerincére, tudniillik a savanyú közeg képződésének lehetőségére és hatására vonatkozó részleteket (az előzményekben) dűlt betűk jelzik, mert ezek igen lényegesek Treitz ez újabb (tudniillik az elsőtől már különböző) szikképződési elméletének megértése szempontjából.“ A 4L oldalon tovább a következőket írja : „Az idők folyamán Treitz, úgy látszik, ismét megváltoztatta szikképződési elméletét, mert „Talajgeográfia“ című értekezésében . . .“ Ezekből az idézetekből az tűnik ki, hogy dr. ’Sigmond Elek már háromféle szikkeletkezési elméletről tud. Persze akkor nem tudhatott a talán ma még legújabbról, arról, amit a már idézett ,,A sós és szikes talajok természetrajza“ című munkájában, exhalációs teóriája alapján állított fel, egyben nem tudhatott „Gazdasági ásványtan és talajismeret“ című művében kifejtett arról a meglepő és legújabb elméletről sem, amelyik szerint a szik csak akkor válik azzá, ha a vizet levezetik róla. Ezek után még megemlítem, hogy dr. ’Sigmond Elek említett művének 62. oldalán a következőket mondja : „ . . . a szikesedéi akkor kezdődik, midőn sáraz éghajlatban egyes területek időszakosan túlbő nedvességben részesülnek és az altalaj olyan, hogy a vízben feloldott sók el nem szivároghatnak, a nagymérvű párolgás következtében besűrűsödnek és a talaj kémiai és fizikai alkotását a fentkifejtett módon átalakítják.“ Ezt a 63. oldalon a következőképen foglalja össze : „ . . . Megállapíthatjuk, hogy a szikesek, mint általában a szárazföldi sóstalajok, úgynevezett alkáli talajok, egészen önálló talajtípust alkotnak, melynek kialakulásában három főtényező működik össze, úgymint: 1. a száraz éghajlat, 2. vizet át nem eresztő altalaj, 3. olyan hidrológiai viszonyok, melyek időszakonként túlbő nedvességgel árasztják el a talajt.“ Dr. Ballenegger Róbert, ugyancsak kiváló és elfogulatlan tudósunk „A termőföld“ című, igen alapos művében a 173. oldalon a következőket írja : „A réti agyagokon olyan helyeken, ahol a terület lecsapolása nem sikerült tökéletesen, tavasszal víz árasztja el, amely éppen a lecsapolás tökéletlensége folytán elfolyni nem tud és a helyszínén szárad be, a vízben oldva volt sók a talajban felhalmozódnak, a nátriumhidrokarbonátból a beszáradáskor szóda lesz, amely a talaj felső részének mór-
