Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
108 adta. Mégis bizonyosságot szerzendő, írtam a középtiszai ármentesítő társulat igazgatójának és arra kértem tőle felvilágosítást, milyen a karcagi közös legelőn létesült csatornák mérete, különösen pedig mélysége, mi okozza ottan a termőerő csökkenését és az új tanyások elköltözését? A választ megkapva, annak lényeges részeit 1931 február 10-én a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának előadóülésén felolvastam. Idézem a hozzám intézett levélnek idetartozó részeit s megjegyzem, hogy a súlyos vádak miatt ennek az idézetemnek is lehetőleg teljesnek kell lennie : „Amint a leírásból (a levélhez munkálatok ismertetése volt mellékelve) látható, a karcagi közbirtokosság kezelésében a 90-es évek elején összesen 23,000 kát. hold területű legelő volt, melyet 1897-ben a karcagi földtulajdonosok között a meglévő II. réti és III. tilalmasi földjeik arányában felosztottak, annak nagyrészét gazdasági művelés alá vették, azokon egyes birtokosok tanyákat építettek, egyszóval nagyrészben letelepedtek.“ „Ami azt a kérdést illeti, hogy az eltelt idő alatt a talaj termőképessége kimerült volna, erre vonatkozólag a dolgot közelebbről meg kell vizsgálni. Ismerni kell mindenekelőtt az ottani, sajnos ma is eléggé elítélendő gazdasági módot. Ha az ember nem látja, nem hiszi el, hogy Magyarországon a mai viszonyok közt még az istállótrágyát, mint tüzelő anyagot tekintik. Sajnos, ezen a területen is ezt még ma is igen elterjedten lehet látni. Természetes tehát, hogy ennyi idő elteltével, ha a földeket nem, vagy csak elvétve trágyázzák, nem ez a különben elég jó minőségű termőföld, hanem még a bácskai, csurogi réti földek is erősen megérzik azt. Ez volt az egyik oka a föld, mondhatni, kizsarolásának. A másik ok a teljesen egyoldalú termelés. Miután a területek jó része szikes volt és ott tengerit és tavasziakat vetni nem lehet, előfordult és még ma is gyakori eset, hogy éveken keresztül — tudunk esetet, hogy 15 éven át — folyton búzát vetettek ugyanabba a táblába. Ilyen gazdálkodási móddal természetesen még a fentemlített bácskai rétiföldeken sem lehet a föld termőerejét fenntartani.“ „És hogy ezen igazán ázsiai gazdálkodás mellett a földek mégsem merültek ki és a gazdálkodásnak rentabilitása mindezek dacára még ma is fennáll, bizonyítja az, hogy 1918-ban 12-—14 q, 1930-ban átlagosan 10 q acélos minőségű búzatermésük volt magyarholdanként.“ „így fest a földkimerülés közelebbről nézve.“ „Ami a kérdés azon részét illeti, hogy újabban több területen a gazdálkodást felhagyták és a területek parlagon hevernének, erre nézve a helyzet a következő „Tény az, hogy a karcagi születésű, illetve bennszülött birtokosok mind ma is tartják azokat a földeket, amelyeket annak idején megszereztek és igen dicsérendő jellemvonása éppen a karcaginak az, hogy a legkétségbeesettebb ragaszkodással kapaszkodik a földhöz, amelyre eléggé népes családjának szüksége is van. Ez érthető is, mert ma is igen gyakori a 8—10 gyermekes család a kisgazdák között.“ „Azonban itt is, mint az ország minden részében a háború utáni években egész 1923-ig, amikor a pénz elértéktelenedése olyan nagy zavart okozott, sietett mindenki vagyonkáját ingatlanba fektetni és igen sokan vettek itten idegen határbeli egyének, sokszor nem is földmívelők (újságíró, gépész, tanító, végkielégített tisztviselők) a karcagi határ ezen részén földeket, és pedig többször máshol lévő jobbminőségű, eladott földjeik helyett kétszer-háromszor olyan nagy területet. . . Természetesen nem ismervén a földet, annak művelési lehetőségeit, hova-tovább
