Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
107 A 212. oldalon : „Az Alföldnek klímája azóta olyan szélsőséges, mióta a belvizek leesapolása befejeződött és a felső rétegek minden évben teljesen kiszáradtak.“ Azt hiszem, hogy a felsorolt idézetek eléggé megvilágítják azt a felfogást, amit a szerző vall s amik ha igazak volnának, a vádaknak is igazat kellene adni. A szerző azonban nem végez félmunkát. Az 1929-ben kiadott ,,Gazdasági ásványtan és talajismeret“ című művében, amit a rajta lévő nyomtatott felírás szerint a m. kir. földmívelésügyi minisztérium megbízásából írt, az elszikesedésnek egészen meglepő, új elméletét adja. Nevezetesen a mű 121. oldalán „Az elszilcesedés az Alföldön“ címmel kezdődő fejezetben a következőket írja : „Az Alföld talajának kiszárítása bár sok százezer holdnyi területtel növelte az országnak a termőterületét, más oldalról azonban nagy és országos érdekű bajnak vált szülőokává. A folyók árvizeinek töltések közé foglalása, továbbá a mélyedményekben üsszegyűlt csapadékvizeknek gyors levezetése, nemcsak a felszíni vizeket tüntette el, hanem még az Alföld altalajában télen raktározott talajvizeknek elpárolgását is maga után vonta és ezzel együtt a földárja szintjének lesüllyedését is okozta. Szóval nemcsak a felszíne vált szárazzá, hanem az altalaja is kiszáradt. A kiszáradással kapcsolatban egy új baj keletkezett, nevezetesen a szikesedés. A szikes területek az Alföld talajának kiszáradása előtt is megvoltak, de nem lehetett őket észrevenni . . A szikesedés terjedése az Alföld víztelenítését célzó munkálatok befejezése után, különönen napjainkban vált feltűnővé . . .“ Nehogy azonban végképen elkeseredjünk a vízimérnökök rovására írt állítólagos állapotokon, szerző vigasztalással is szolgál. A 123. oldalon ugyanis a következőket mondja : „A szikesek vízviszonyainak tanulmányozása alapján azonban egy olyan tapasztalatra jöttünk rá, amely vigasztalásul szolgál a szikesek javításának kérdésében és ez az : hogyha sikerül a szikes talajban a téli nedves félév csapadékainak vizét raktározni, akkor a szikesek termékenysége biztosítva van. A mai szikjavítási mód, mely a kormány szikjavítási akciójának alapjául szolgál, a „Treitz-féle“ szikjavítás meszezéssel vagy márgázással... A szikesedés terjedése tehát nem országos veszedelem, hanem múló baj, mélyet egy okszerű, országos talajjavítási akcióval meg lehet szüntetni.“ „A szikes talajok megjavítása után még egy nevezetes jelenségre lehetünk elkészülve, tudniillik arra, hogy a belvízlevezető csatornák a tavasz és a nyár folyamán üresen maradnak és lassanként feleslegessé válnak . . .“ Szükségeseknek tartottam ezeket az idézeteket, mert említett szerzőnek idézett két munkája, illetve maga szerző az, amire és akinek tekintélyére a tovább vádaskodók minduntalanul hivatkoznak. Tehát a szerző szerint a belvízlevezetések tényleg kiszárították az Alföldet, Szaharává tették, lesüllyesztették nemcsak a talajvizet vitték le, hanem még az altalajt is egészen 4 m mélységig kiszárították, azt elszikesítették stb. Érdekes az a megállapítása is, hogy a szik csak akkor szik, ha levezetik róla a vizet és láthatóvá lesz Nos, hát nézzünk egy kissé szemébe ezeknek a dolgoknak. Treitz Péter főgeológusnak említett műveit és azoknak tartalmát igen jól ismertem s valószínűnek tartottam, hogy például a karcagi közös legelőre vonatkozó hajmeresztő következmények nem úgy állanak, amint azokat a szerző elő-
