Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon
csak az Ariziaknak sikerült a Temes megyei topolyai birtokon a termelést fenntartaniok. Ez volt az egyetlen fennmaradt nagyobb rizstermelő telepünk több mint háromnegyed évszázadon keresztül. Ez a telep — melyet később a Timáry-csálád vett át — biztosította az itt magyar rizzsé akklimatizált kínai hegyi rizs termelésének fenntartásával a magyar rizstermelés folyamatosságát. Bár a telep vízellátása érdekében utóbb, a XIX. század első felében, duzzasztó művet is építettek a Berzgván, és külön csatornán vezették a vizet a telepre, a vízimalmok elsőbbségi vízjoga miatt nem jutott elegendő vízhez, s nem tudta a termőterületet 100—150 hold fölé kiterjeszteni. A rizstermelés XIX. század elejei hanyatlásában nagy része lehetett a napóleoni háborúk okozta munkaerőhiánynak is. Így azután minden terv és javaslat, mely a rizstermelésnek nemcsak fenntartására, de kiterjesztésére is irányult, s amely a Tiszántúl — főleg a Körösvölgy — vízrendezését, rizstelepek berendezésével akarta összekötni (Vay Miklós terve 1803-ból, Vedres István javaslata 1831-ből), nem valósulhatott meg. Pedig az e téren fennálló lehetőségeink hasznosítása nemcsak nagyobb látókörű gazdáinkat, mérnökeinket, hanem a külföld közgazdáit is foglalkoztatta. Tudomásunk van arról, hogy a német »élettér«-politika előfutára, a kiváló közgazda, List Frigyes, nem sokkal később nyomatékosan felhívta az udvar figyelmét a szomszédaink között e téren egyedülálló adottságainkra, s rámutatott apra, hogy rizstermelésünkkel Európa szükségletének túlnyomó részét biztosíthatnánk.157 A XIX. század második felében Türr István, a politikusok között páratlan műszaki érzékű és közgazdasági látókörű hazánkfia kísérelte meg ismét a rizstermelés elterjesztését, de ő is csak ugyanolyan átmerféti sikereket ért el, mint egy évszázaddal előbb II. József. Részben szintén a Bécsből irányított magyar kamára tevékenységével kapcsolatos, az 1793—1802 között épült Ferenc-csatorna létrehozása is. A csatorna tervezője és építője Kiss József mint bácskai kamarai igazgató-mérnök került a Délvidékre. Számos kisebb Duna-szabályozási és lecsapolási munka után vetette fel a mocsaras területek lecsapolását és a kelet-nyugati hajózóút megrövidítését egyaránt szolgáló Bezdán—Óbecse közti csatorna tervét. A kamara költségvetési kereteit, vagy talán csak a kamarai hivatalnokok koncepcióját meghaladó méretű csatorna építésére Kiss József, testvérével, az ugyancsak hadmérnök Gáborral együtt egy részvénytársaságot szervezett, melyet a kamara is tá91
