Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
Bevezetés: a tanulmány tárgya, célja, szempontjai és forrásai
(Az előzőkben vázolt történeti fejlődést még szemléletesebbé teszi az egyes vízgazdálkodási ágak kialakulásának időrendi egymásutánja: a legősibb vízhasznosítás: a víziutak felhasználása, az öntözés és a vízierő hasznosítása (ókor), a középkorban és az újkorban növekedett meg a tógazdálkodás, ármentesítés, folyószabályozás és a belvízlevezetés jelentősége; míg a legújabb kor eredménye a kultúrmérnöki munkák, a korszerű (közműves) vízellátás és szennyvíztisztítás feladatköreinek kialakulása.) * Tanulmányom tehát — a fentiekben vázoltak miatt — tartalmát, célját tekintve mintegy határterület a technikatörténet (a vízépítés története) és a gazdaságtörténet (a víz gazdasági jelentőségének és a vízgazdálkodás kialakulásának vizsgálata) között. Sajnos, a magyar gazdaságtörténeti irodalomtól — ilyen vonatkozású feldolgozás hiányában — kevés segítséget kapott. Ezzel kapcsolatos adatait a történelem, gazdaságföldrajz, néprajz és a legkülönbözőbb szakterületek — úgymint az erdészet, a növénytan, a meteorológia stb. — irodalmának szerteágazó területeiről kellett összegyűjteni. Éppen ezért ez a tanulmány egyelőre csak kutatási vázlatnak tekinthető egy olyan munkához, melyet csak későbbi — és véleményem szerint csak kollektív erőfeszítéssel — kutatással lehet megfelelően elvégezni. Megírása azonban talán ennek ellenére sem elsietett és haszontalan munka: gazdaságtörténetünk feltáratlansága, vitatható, sőt vitatott tényeinek sokasága ellenére is — gazdasági életünk fejlődésének fő vonásai, minden előlegezett feltevés s önkényes rekonstrukció nélkül, a valóságnak megfelelően vázolhatok fel. Ehhez ma már elegendő adatot, anyagot nyújtanak történeti forrásaink, történetírásunk és a szaktudományok. összefoglaló munkát írni — mint azt marxista történetírásunk egyik kiváló úttörője, Molnár Erik is hangsúlyozza — sohasem lehet elsietett dolog, mert — amellett, hogy ez ad tájékoztatást a kívülállóknak — a szakemberek számára is ez biztosítja mindenféle részletkutatás eredményességét a megoldásra váró problémák megfogalmazásával, illetve felvetésével. Minden vitatható, eldöntésre váró részletkérdés ugyanis csak az egészre figyelő, a fejlődést kutató szemlélet előtt vetődhet fel a maga reális összefüggéseiben. Éppen ezért ez a tanulmány nem lép és 7
