Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

VII. Magyarország gazdasági és népességi viszonyai a török hódoltság idején (XVI–XVII. század)

dák azonban sokszor még ezeket sem kímélték.) A legyilkolt, elhurcolt, elmenekült népességgel szemben a korábbi lakosságnak csak egy töredéke volt az, mely a várak köré vagy a viszonylag védett khászvárosokba tömörült. így jöttek létre — sokszor korábbi harminc-negyven falu helyén! — nagyhatárú alföldi parasztvárosok, melyek a közállapotok bizonytalansága miatt inkább csak állattenyésztéssel foglalkoztak. (A szultán védelme alatt azonban viszonylag jelentős szabadságot élveztek, önkormányzatot építettek ki, s anyagilag is megerősödtek.)

A török hódoltság említett második korszaka sem kedvezett a gazdasági élet fejlődésének. A végvári harcok, tatárdúlások miatt csökkenő népesség terhei a megmaradt lakosságra hárultak, s számos falu, vidék éppen ekkor néptelenedett el az elviselhetetlenné vált adók, szolgáltatások, sarcok miatt.

A népesség csökkenésével párhuzamosan hanyatlott az ország gazdasági élete, szorult vissza a mezőgazdaság, hogy teret engedjen a szilaj pásztorkodás egyeduralmának. A korábbi földművelő falvak határai egymás után alakultak át legelővé; és legelővé alakult a fa- és faszénadó, majd, főleg a XVIII. században az osztrák uralom idején a hamuzsírtermelés erőltetése miatt kiirtott erdők területe is. Míg a középkorban a sokszor igen veszélyes hatású erdőirtás, legalábbis célját tekintve, a táj kultúrálásának, a mező- gazdasági terület kiterjesztésének szolgálatában állott (s ezeknek egyaránt határt szabott a közösségi erdőbirtoklás, s a királyi vagy urasági erdők védelme), most a gazdasági értékek általános pusztításának, az ország kirablásának velejárójaként jelentkezik. Ennek megfelelő a hatása is: az alföldi erdők határai fokozatosan összeszűkülnek, s helyenként még az emlékük is kivész. A XVIII. században pedig az osztrák hadsereg fejezte be ezt a munkát, teljes eredménnyel.

Ebben az irányban hatott, az elűzött magyarság helyére a hódítók nyomában beszivárgó balkáni pásztornépek állattartása is. A legeltetés is hozzájárult az erdők visszaszorításához, éppen úgy, mint ahogy a műveletlenül maradt parlagon és erdőirtásokon is a túllegeltetés és az állatjárás miatt kikopott talajokon szakad fel először a futóhomok, hogy megkezdje a XVIII. század végére veszedelmessé vált vándorlását.

Ha a társadalom fejlettségét termelőerőinek fejlettségén mérjük, akkor kétségtelen, hogy a török hódoltság az uralma alá került területeket, vagyis az ország területének majdnem kétharmadát, a feudális civilizáció kapujából a barbárság középső fo70