Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

VII. Magyarország gazdasági és népességi viszonyai a török hódoltság idején (XVI–XVII. század)

kára, a nomád pásztorkodás szintjére, vagyis a X. századba vedette vissza.

Látszólag bizonyos fejlődés tapasztalható a peremvidék gazdasági életében, míg Erdély nagyjából megtartotta a középkorban elért gazdasági szintet. Mindkét jelenségnek közös magyarázata az, hogy az alföldi és a dunántúli lakosság menekülésével ide sűrűsödött e területek gazdasági kultúrájának maradványa. Különösen a peremvidék lett a menekültek állandó szaporodásával a földművelés úgyszólván zárt területe: a maradék magyarság kénytelen volt a török elől egyre feljebb húzódni a folyók völgyében.

Hogy az Alföld előzőkben ismertetett erdős, erdős-lápos jellege -ebben a korszakban, a török hódoltság hatására tűnt el, azt ma már történetírásunk is elismeri. »-Az Alföldön nincs ezeréves püszta, az Alföldet pusztává csak a török hódítás tette, pusztai jellegét a XVI. század mutatja először.« Különösen figyelemre méltó szempontunkból, amit a Hortobágyról mond: »A Debrecen körüli, különösen a tőle északra és nyugatra fekvő népes falvak pusztulása növelte meg a város területét, s e falvak eltűnése, a talaj elvizesedése, begyepesedése és elmocsarasodása hozta létre a Hortobágy vize két partján azt a nagy alföldi pusztát, melyben nem egyszer az ősi magyar pusztát bámulták meg, nem emlékezve arra, hogy a magyarság középkori kultúr munkája után nem volt többé az Alföldön pusztaság, s ami ott az újkorban látható, az a török korszaknak keserű szülötte... A hortobágyi síkság középpontja, a 20 000 holdas Máta helyén három község állott... Hasonlóképpen népes falvak még a XVI. század közepén is Szovát, Boldogfalva, Ebes, Szepes, Fancsika, Aracs, Hegyes, Ohat, Zám, fialáp, Bánk, Parlag...« Ismeretes az is, hogy ugyanez a folyamat játszódott le az Alföld többi részein: Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd, Halas, Jászberény, Mezőtúr, Szeged,' Makó, Hódmezővásárhely stb. környékén is. Ezek fennmaradásukat annak köszönhették, hogy a török khászbirtokok központjaivá tette őket.124

Az elmondottak alapján világos, hogy az alföldi erdők kiirtása a magyar medence talajtani, vízrajzi sőt éghajlati (mikro- és mezoklímatikus) változásaival is szoros összefüggésben áll. Nem maradhatott hatástalan a peremvidék folyóvölgyeiben végbemenő erdőirtás sem, mely az itteni erózió veszélyének kitett talajok természetét nem ismerve, messze behatolt a zárterdő övezetbe, szántóvá, legelővé, szőlővé alakítva a hegyek lejtőit is. Hatalmas területek vízháztartásának- egyensúlyát borította fel ez a folyamat: a folyók vízjárása szélsőségesebbé vált, fokozódott a hordalékszállítás, ami a folyóvölgyek természetes feltöltődésének folyamatát

71