Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896–1526)

ték és folyócskákba gyűjtötték, malmok hajtására és rétek öntözésére használták. Így a vidéket egészségesebbé és termékenyebbé tették.«1115'

A XIII—XIV. századtól kezdve számos különböző célzatú víz- rendezési munka nyomai mutathatók ki. Így például bizonyára le- csapolási célzattal készült a Debrecen határában levő Nagyárok, vagy Ördögárok, melyről egy 1347-ben kelt határbejárási okmány emlékezik meg.116 Ez az árok a hadházi Cseré-tői a Pác erdőig mintegy 25 km hosszban egyenes vonalú mesterséges meder.117 Ugyanilyen a Hortobágy pusztát északnyugati-délkeleti irányban átszelő Árkuspatak is, mely szintén már a nevében is mutatja eredetét. Ecsedi szerint az ohati erdőtől délre kezdődő, helyenként (5,5 km hosszban) szabályos medrű patak a Völgyestó és más vizek levezetésére a XIII. században készült csatorna, amely a Sárosérrel egyesülve torkollik a Hortobágyba. Ezt a Zámot művelő ohati grófok ásatták a megújuló vizenyős területek lecsapolására és esetleg a Hortobágy puszta egyes részeinek elárasztására.118

Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a Körös és a Berettyó mentén is találhatók különböző ma már ismeretlen célú »ördögárkok« és gátak, melyeket Gallacz János XIII. századbeli lecsapoló és ármentesítő létesítményeknek tekint. Ezek magyarázatául e területeken a monostorok, apátságok XII. századtól kezdve sűrűn egymást követő létesítése szolgál.11*

A vízimunkálatok tehát nem voltak ismeretlenek a Tiszántúlon sem, ezt megerősíti az, hogy a folyóvizekben éppen nem gazdag Nyírségen is álltak vízimalmok még a török világ idején az 1600-as években is. (A vizenyős területek csatornákon levezetett vizét tárolókban gyűjtötték össze, s a tárolt vízzel tudták rövid ideig üzemeltetni a malmokat.)

Hasonlóképpen öntözőberendezések maradványai és írott nyomai is kimutathatók már a középkor idejéről. Őseink, akik vándorlásaik, kalandozásaik során megismerkedtek az öntözéssel, nyilván támogatták a behívott szerzetesek, a flandriai (frank), és olasz telepesek ez irányú munkálatait. Ilyen olasz telepesek, akik kétségtelenül új hazájukban is gyakorolták az otthon széles körben elterjedt öntözéses kertgazdálkodást, nemcsak nagyobb városainkban (Buda, Esztergom, Pozsony, Nagyvárad, Pécs) voltak. Számos kizárólag vagy túlnyomóan olasz település vagy város is volt a középkorban Magyarországon »Olaszi« néven. Okleveleink ismételten kiemelik e telepek virágzó kértművelését, sőt a Zemplén megyei Liszka-Olaszival kapcsolatban egy IV. Béla idejéből való oklevél valamilyen töltésekben vezetett folyóról tehát valószínűleg egy

66