Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896–1526)
magas vezetésű öntözőcsatornáról is megemlékezik.120 Fekete Zsigmond Nagyváradon az Olaszinak nevezett városrész mellett és a közeli Szent János községnél csatornák, elegyengetett rétek nyomait is fellelte. Egy I. (Nagy) Lajos király idejéből való okmány itt a »Sebym« nevű öntözött (»irrigua«) rétet említi, valamint egy malomcsatornát, amelyen többek között a váradi püspök részéről a Clarisszáknak ajándékozott malom állott. Feltételezhető tehát, hogy a különböző malomcsatornák, víztárolók olykor öntözési célokat is szolgáltak. Az olaszok betelepítése különösen a nápolyi Anjouk és Mátyás király idejében volt nagyobb arányú. Az említett helyek — főleg Buda és Visegrád — mellett különösen a Csallóközben telepedtek le nagy számmal. így a termelékenységéről, kert- és gyümölcskultúrájáról híres »Aranysziget« — aminek gyümölcsöseiről, mint kiválóan értékesekről a Hármaskönyv külön is megemlékezett —* vízrendezési munkálatainak fellendülésében talán ezeknek az olasz telepeseknek is részük volt. Fekete Zsigmond következtetése szerint egyes, ma már csak nyomokban kimutatható elhagyott Duna-medrek, legalábbis a szabályosabbak, amelyeken' emberi beavatkozás nyomai látszanak, öntöző csatornák is lehettek.121 II. Ulászló idejéből fennmaradt egyik okmányunk pedig már vízmérő mestereket említ, akiket nyilvánvalóan ugyancsak Mátyás király hívott be az országba a budai vízvezetékek, öntözések felügyeletére. A Buda—Óbuda—Promontor közti kertek még Szu- lejmán idejében is fennálltak, s ez is valószínűvé teszi, hogy az említett vízmérő mesterek (»magistri aquarum mensurarum«) nemcsak a malmok, hanem az öntözések vízszükségletének kimérését is végezték. (Bonfini »földművelési mesterekről« emlékezik meg ezzel kapcsolatban.) Fekete Zsigmond három általánosabban ismert középkori mesterséges vízgyűjtő medencéről emlékezik meg, melyek részben bizonyíthatóan, részben feltételezhetően öntözésre is szolgáltak: a Zsigmond idejébén létesült s Mátyás alatt kiigazított tatairól, az ugyancsak Mátyás által restaurált és valószínűleg római eredetű ösküiről, valamint az ugyanebben az időben a Kendeffyek által építtetett czebeiről. (Zaránd vm.) — Az elsősorban halastónak és víztárolónak ismert tatai és ösküi medencéről tudjuk, hogy vizüket öntözésre is használták. Középkori öntözésekről tudósít Evlija Cselebi török utazó is, aki magyarországi útleírásában még a török kor előtt létesült szerémségi öntözésekről emlékezik meg. (Szerém- ség a középkori magyarság gazdasági életének egyik legvirágzóbb területe volt.)122 ■í* 67
